A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
308 (Pilinszky János azért tanult meg franciául, hogy Simone Weil írásait eredetiben olvashassa. Simone Weil válogatott írásai magyarul is megjelentek Ami személyes és ami szent címen a Vigilia-könyvek sorozatában, Budapest, 1983.) Minden írását két katolikus gondolkodóra hagyja, G. Thibonra és Perrin atyára, akik csak halála után teszik közzé azokat. 1943. augusztus 24-én hal meg Dél-Angliában tüdőbajban. Simone Weil Istennel való kapcsolata nem volt könnyű. Nehéz természete, életének nehéz körülményei miatt legtöbbször csak sötétségben tapogatózott Isten felé. Súlyos üzenetet hozott mindannyiunk számára: szép szavak helyett életének meg nem alkuvó tetteivel tanúskodott a testvéri szeretet mellett, és ebben a hősi szeretetben égett el sajátos áldozattal. Csak néha tapasztalta meg a jó Isten közelségét. Egy alkalommal, amikor George Herbet valamelyik költeményét olvasta, úgy érezte, hogy Krisztus maga veszi birtokába. így írja le élményét: „Azt hittem, hogy csupán egy költeményt olvasok, de valójában e szép költemény ima lett számomra. Ekkor történt, hogy Krisztus maga jött el hozzám és vett birtokába.” (Waiting on God, Fontana, 1959, p.35) De ilyen élményei ritkán voltak. Helyette inkább a kétségek, az elhagyottság érzése gyötörték. De tudatosan és nagylelkűen vállalta mindezt embertestvéreiért. S tudta, hogy így válik hasonlóvá a kereszten szenvedő Krisztushoz, Isten szeretetének legnagyobb bizonyítékához. Simone Weil élete mutatja, hogy mindaz, aki feltétel nélkül nyílt az igazság felé és őszintén szereti embertestvéreit, megtalálja Istent, és Isten megdicsőül benne. Simándi Ágnes PATER PROKOP a színek apokalipsziséből kiemelkedő döbbent hegyekkel néz vissza rád a szem nyugtató kéz matatja a terítő ráncait mégis azt mondod: semmi, semmi, csak hagyjanak végre remetének, madárként szállni az alvó világ üregei fölött - és nem számít távolság, halálom közeledte