A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
309 örökké csak a mélység maradandó mely kaput nyit a magasság fényeinek semmi, semmi, csak az eltűnt gyermekkor, a haza ... a hazám a világ aláhulló galambok lázreszketése most ez enyém, itt találtok meg magamban és tavasszal kinyílt szemetek húsvéti csodáiban ami bonyolult még korántsem hülyeség téves hullámhossz téves kapcsolás nem lehet talán az érthetetleneknek igen de ugyan mi végre értelmezni azt ami Tűz Tamás ÉLET A SZÉPSÉG SZOLGÁLATÁBAN - A 65 éves Prokop Péter művészetéről - (Részlet) Prokop Péter elsősorban festő. Életét — szellemi életet értek alatta — a festészet tölti ki. Reggeltől estig képekben gondolkozik, s talán még álmában is az ecsetet forgatja. Többezer képe tanúsítja, hogy vérébe, lélegzetébe, idegrendszerébe ivódott a művészi alkotás vágya. Talán már gyermekkorából magával hozta, amit a kalocsai falfestő asszonyoktól látott, tőlük örökölte a kifejezés természetes ösztönét. Már az iskolában kitűnően rajzolt és festegetett. Az évtizedek során állandóan tanult, fejlődött, tudatos művésszé lett. Minden képén valami újat, valami mást akart megvalósítani. Ezért minden képét külön kellene elemezni, külön kellene írni róla. Sokaktól tanult, de szolgaian senkit sem követett, egyetlen irányhoz sem csatlakozott. Prokop-i művészetet teremtett, ami fölismerhető minden alkotásán. Túl van az impresszionizmus varázslatán, de nem esett az absztrakció csábító karjaiba sem. Saját magát akarja kifejezni erőteljes, markáns vonásokkal s ezért talán expresszionistának nevezhetnénk — a fogalom nemesebb értelmében. Tárgyai a csendélettől a tájon és az arcképen át a bibliai szövegek mozgalmas ábrázolásáig széles skálát ölelnek föl. Elmélyedése
