A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

306

Július 31-én temették el a Johanneskirche fala mellett. Jel nélküli sírja hamarosan feledésbe merült. Bach testének maradványait csak 1894-ben találták meg, s a templom egyik kriptájában helyezték el. A II. világháborúban a templomot bombatámadás érte, így a zeneköltő csontjait 1949-ben a Tamás-templomba vitték át.

Nemesszeghy Ervin

SZÁZADUNK EGYIK MEGKERESZTELETLEN SZENTJE?

(Simone Weil 1909-1943)

Isten kegyelmének útjaikifürkészhetetlenek, minta Lélek, mely ott fúj, ahol akar. Vagy olyan, mint a sziklahasadékokban parányi földön kicsírázott mag, megújuló élet. A legváratlanabb helyeken is megjelenik, és hirdeti az élet erejét, a mindent teremtő és újjáteremtő Szeretet nagyságát. Simone Weil alakja, egyénisége és élete úgy jelenik meg századunk sötétjében, egészen váratlanul, mint az Isteni Szeretet tiszta fénye, mely magán hordozza korunk sebeit és ellentmondásait. Ez a zsidónak született fiús lány, aki mindössze 34 évet élt, és sohasem keresztelkedett meg, oly misztikus megsejtésekkel írt Krisztus keresztjéről, hogy — VI. Pál pápa szavaival élve — „sohasem lehet elfelejteni”. Olyan radikális, meg nem alkuvó módon gyakorolta az emberszeretetet, teljes szolidaritásban, igaz alázatban, hogy erre még a kanonizált szenteknél is ritkán látunk példát.

Párizs egyik előkelő lakásában született Simone, 1909-ben. Édesapja jómódú zsidó orvos volt. Lakásuk a Luxembourg Kertekre nézett, ahonnan szép kilátás nyílt Párizs belvárosi, nyüzsgő életére. A gyermek Simone korán megmutatta, hogy szíve mindenkivel együttérez, „mindenkiért dobog”. Ötéves volt csak, amikor kitört az első világháború. Megvonta magától az ételt, hogy a megtakarított élelmet a fronton harcoló katonáknak küldhessék. Télen vonakodott meleg harisnyát felhúzni, mert nem akarta, hogy jobb sorsa legyen, mint Párizs nyomorgóinak. A tehetséges fiatal Simone-nak volt egy fiútestvére, aki még okosabb volt, mint ő. Simone egyszer meghallotta, amint szülei így jellemezték gyermekeiket: „Fiúgyermekünk zseni, lánygyermekünk pedig szép." Simone erre tudatosan igyekezett elnyomni magában mindent, ami nőies, és egy sajátos intellektualizmusba vetette magát. 1928-ban a nagy hírű École Normale Supérieure felvételi vizsgáin az első helyezést érte el; Simone de Beauvoir, a későbbi híres írónő, csak a másodikat. Simone Wei! filozófiát tanult, Kitűnő eredmény-