A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
297 ség egysége végső elemzésben a Szentháromság belső egységének a gyümölcse. Minél bensőségesebb az emberekben ez a lelki egység, annál tevékenyebb a szeretet, az egymással törődés, a törekvés, hogy a modem élet eszközei az összemberiség javát szolgálják. Augusztus 4. - ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP A HÚSOSFAZÉK ÉS AZ ÉLŰ KENYÉR KÖZÖTT A szentmise olvasmányai: Kiv 16,2—4.12—15: Isten táplálja a zúgolódó népet. Ef 4,1720-24: Újuljatok meg lélekben! Jn 6,24-35: Jézus az élet kenyere. A zsidóság vándorlása a pusztában valamiképp jelzi az emberiség vándorlását a történelemben. Nemcsak a zsidóság sorsa van Isten kezében, de az egész emberiségé is. Isten nemcsak megteremtette ezt a világot, és nemcsak fenntartja, hanem célba is viszi. A történelem útja göröngyös, tele van megpróbáltatásokkal. Ez sokban feltétele a kibontakozásnak, a fejlődésnek. Sajnos, az emberek ezt nem mindig értik meg, Istent hibáztatják és vezetőiket. Megfeledkeznek a kapott javakról és — mint a zsidóka pusztában — készek feladni legszentebb értékeiket is anyagi érdekekért, amint ők is készek lettek volna feladni szabadságukat — legalább is így mondták — a húsosfazékért. Hányszor van ez így az egyéni életben is! Milyen hamar feladjuk hitünket, elfelejtjük Isten adományait, lázadozunk, kétségbe vonjuk Isten segítő jóságát és hatalmát! Pedig még nagyobb bizalommal kellene Istenhez fordulnunk és kérni segítségét, hogy erőnk legyen a bajokon felülkerekedni. Isten minden körülmények között szerető Atyánk, és kishitű, kétségbeesett jajgatásunkban is megérzi a kérést. Es könyörül. Arra int Szent Pál, hogy „ne gondolkodjunk és ne éljünk úgy, mint a pogányok, akiknek üres az életfelfogásuk”. Bensőleg új emberekké kell lennünk, akik újjászülettek Isten szerinti igazlelkűségben és valódi életszentségben, hiszen más világot ismertünk meg Krisztusban, aki az Igazság. Ne csak anyagi javakért forduljunk Istenhez. Értsük meg, hogy Jézus sokkal többet akar adni nekünk: