A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
296 Július 28. - ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP FIZIKAI ÉS LELKI SORSKÖZÖSSÉGBEN A szentmise olvasmányai: 2Kir 4,42-44: Az Űr kenyeret ad a népnek. Ef 4,1-6: Szilárdítsátok mega lelki egységet! Jn 6,1-15: Jézus kenyérrel táplálja a tömeget. A mai olvasmányok két gondolatot állítanak elénk: a kenyérgond kérdését és az egység kérdését. E kettő szorosan összefügg: egymással sorsközösségben, szolidaritásban vagyunk. Alapvető problémánk mind az anyagi szükségleteink kielégítése, mind pedig a lelki egység. Valójában az első csak akkor oldható meg eredményesen, ha megvan a lelki egység, az egymással törődés a szeretetben. Július van, az aratás már befejeződött, zsákokba gyűjtötték a búzát, több millió mázsányit. Ha minden arra alkalmas földet megmunkálnánk, nagyobb lenne a termés, mint amennyire szükség van. És mégis mennyi ember van, akit az éhhalál fenyeget. Gondoljunk csak az afrikai szárazság áldozataira, mennyi embert sújt elemi csapás, hány embert tesz hontalanná a háború. A jó érzésű ember érzi, hogy segíteni kell, és valóban számtalan jelét tapasztaljuk az emberi jóakaratnak: az éhezőket segítik, a menekülteket befogadják. A kenyérgond, az életért való küzdelem tudatára ébreszt annak, hogy végül is testvérek vagyunk valamennyien: Isten gyermekei; segíteni kell egymást. Kell, hogy az önérdek háttérbe szoruljon, vagy legalább is nem szabad elzárkóznunk az elől, hogy másokat segítsünk, így lesz a kenyérkérdésből az egymásra utaltság élménye. A sorsközösség tudata nem elegendő és nem indít szükségszerűen cselekvésre, ha nem párosul a lelki egység élményével, aminek alapja istengyermekségünk tudata. Szent Pál rámutat erre az egységre: Az ember csak akkor lehet boldog, ha megtalálja a kapcsolatot embertársaival, és ezt azáltal éri el, hogy kapcsolatba jut a hit, a remény és a szeretet által a Szentháromság három személyével: az Atyával, a Fiúval és a Lélekkel. Az alázat, a szelídség és a szeretet azok az erények, amelyek által Jézus uralma megvalósul a lélekben. Közösséget és üdvösséget jelent Jézussal. Ez az egység a Szentlélek által valósul meg. Ö hatja át és élteti Krisztus Titokzatos Testét, és hívja életre a reménységet. A feltámadott Üdvözítő az alapja a hitnek, melyet megvallunk, s amelyben a keresztség által részesülünk, ez vezet az Atyához, aki „minden fölött áll, mindenütt jelen van és mindenben működik”. Az emberi
