A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
248 elemeken az ember a maga erejével uralkodni nem tud. A szél fúj, ahol akar: mi legföljebb szélámyékba húzódunk, vagy jobban felöltözünk; de sem irányát megváltoztatni, sem a szelet megszüntetni nem tudjuk. A tenger háborgásáról, a tenger vizének nagyságáról, fönségé- ről — és borzalmáról — hajósok tudnak beszélni, amikor már csak kedves emlék,és nem rettenet, nem halálveszedelem. Erre a nagy, isteni hatalomra hívja fel a lázadó Jóbnak figyelmét az Isten az első olvasmányban, mikor nagy keserűségében, rettenetes fájdalmában Jób „rákérdez az Úristenre”: Hogy engedheti ezt meg, ti. a jónak a szenvedését? Hol van a gondviselés, hogyha ilyenek történnek meg a derék, a jó, az istenes emberekkel? Jób megnyugtatása nem úgy történik, hogy Isten érvelni kezd neki, kérdésről kérdésre végigmegy Jób keserűségén, és megadja a fájdalmakra a választ. Nem regényíró, nem novellaíró, nem pszichoanalitikus az Isten. Úr Ő, szuverén Ur, hatalom, fönség és nagyság. Tehát Jóbot is azzal nyugtatja meg, hogy visszakérdez: Föléri ő az Isten tervét, gondolatait? Rámutat azokra a nagy, csodás dolgokra, amelyeken biztos elálmél- kodott Jób is újra meg újra, amelyek láttán talán leborult a fölséges Isten előtt. Isten megkérdezi: Ezt Te alkottad? A tengerek határát Te szabtad meg? Tudod, hány porszem és hány levél van a világon? Rámutat Isten nagy tetteire, amiket az ember nem tud megtenni. A nagy tetteken keresztül készteti a fájó szívet meg a gondolkodó elmét: legalább annyit lásson be, annyit legyen kész elfogadni, hogy talán ennek a nagyon nagy Istennek más tervei, útjai, módjai vannak, mint ahogy azt a gyarló ember az ő kicsi eszével elgondolja. Amint elálmélkodtak az apostolok Jézus csodáját látva, és meglátták benne az isteni hatalmat, úgy mutatott rá a Jóbot kioktató szó Isten nagy tetteire, és próbálta Jóbot ráébreszteni arra, hogy oktalanul beszélt. Fel akarta fogni Isten terveit ő, aki Isten tetteinek nagyságát legfeljebb csodálni tudja, de nem tudja utánozni. Szent Pál a korintusi levélben még tovább megy. Nagyok az Isten külső csodatettei, a látható világ alkotásai! De Isten hatalma még inkább megmutatkozik abban, amit Jézus által tett a világban. Újjá akar teremteni mindent, ezért valami újat hozott létre. Nem háborgó tengereket és vizeket, hanem az emberi szív szenvedelmes fájdalmait, kitöréseit, érthetetlen gyötrelmét próbálja elcsitítani, lesimítani, átalakítani. Annak a példája szerint, aki elvállalta az emberi sorsot, és kínok, szenvedések árán mentette meg az embert. Nagy dolgok, amik a világban történnek! Szent Pál arról ír: még nagyobb, amit Isten a kegyelem világában tett, az üdvözítés világában, az ember újjáteremtésé- nek vonalán.
