A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

20

Kardos Klára (f)

A REMÉNY DIADALA Denise Legrix élete — Második rész

Denise 16 éves. Ekkor suhan át életén az első és utolsó, rövidéletű szerelem. Andréval remekül megértik egymást. Ő maga egészséges, normálisan fejlett, minden boldogsága az lenne, ha gyerekeket hozhatna a világra. De terhére lenni annak, aki szereti?! Egy csendben átsírt éjszaka elég, hogy elhatározza: soha nem lép erre az útra. Pedig meleg szívének sokszor ez nem könnyű. Szomorúságában az a rádió vigasztalja, amelyet Pere Lhande küld ajándékba neki: első és sokáig egyetlen ilyen bűvös láda a faluban, az emberek csodájára járnak. Ezen át ismerkedik a világgal, és mindenekfelett a muzsika, az „igazi" zene addig nem is sejtett világával.

Legnagyobb szenvedélye azonban a festés lesz. Az első festőkészletet egy rokonától kapja. (Nemcsak a szájával fest, hanem a karcsonkjára alkalmazott kaucsukszalagba szorított ecsettel is.) Persze mindent autodidakta módon kell kikísérleteznie, mert környezetében nincs műértő. Egy ismerős fölfigyel képeire, és beküld néhányat egy kiállításra. Díjat nyer. Újabb kiállítás, sok képét megveszik. A túlboldog húszéves lány előtt már- már kirajzolódik élete álma: egy kis papírkereskedés, ahol képeit is árusíthatja. De szülei kevés megértést mutatnak a „szabad pálya" iránt. Beleegyeznek viszont abba, hogy egy cirkuszigazgató vigye magával vándortársulatában egy évre a „művésznőt" — akit aztán mint „nőtorzót" hirdet és mutogat. 8—10 órán át kell produkálnia, hogyan eszik, iszik, varr, dedikálnia fényképeit. Szünet nincs, a legnagyobb hőségben nem mer inni, hogy ne kelljen kimennie, míg végül a sok visszatartás beteggé nem teszi. Télen a hidegtől szenved. Hosszú utazások keresztül-kasul szép hazáján — de zárt vagonban, zárt ablaktáblák mögött, hogy ne lássák idő előtt az „attrakciót". Gyalázatos kizsákmányolás és kisemmizés minden vonalon. Sokat szenved a körülötte folyó állandó veszekedéstől és a „nagyvilági erkölcsök" látásától is. Mikor végre otthagyja őket, ugyanezt a pályát folytatja egy fiatal házaspárral, újabb 18 hónapig, nem sokkal jobb körülmények között. A pénzkeresés mellett igazából kisbabájuk vonzza oda, akit mint sajátját gondoz, nevel. Megtakarított pénzéből közben megvesz egy kis camping- kupét, ahol végre egyedül lakhat. Ezzel a felszereléssel több helyen megfordul. Az ételt behordják neki, festeget és eladja képeit. Egy újabb cirkuszi körúton télen át kavernákat szerez, és kórházba kerül. Szörnyű környezet, értetlen orvosok. Denise nem akar meghalni! Jobban ragaszkodik az életéhez, mint sok egészséges ember. Nem távozhat a földről — mondogatja magában —, mielőtt nem csinált „valamit" ... Végül is saját felelősségére kiviteti magát a kórházból, és a jó hazai levegőn és táplálékon összeszedi magát.

A második világháború éveiben vagyunk. Denise már évek óta pártfogolja sorstársait, leveleket ír, közbenjár érdekükben. Most szétszakadt családtagok nevében levelez, és a maga módján résztvesz az ellenállási moz-