A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
236 nyel, a valóság iránt érzett hiteles katolikus érzékkel — a folyóiratot megbecsülésünk igen magas polcára helyezi. A Vigilia félévszázados sorsában ott lüktet szomorúan-szép magyar világunk ötven éve. Az induláskor kitűzött cél jegyében hitelesen tárja elénk történelmünk utolsó szakaszát. Szavaiból kiolvasható, ami minden történelemírás igazi értéke: az, ami az egyes ember és egy nép lelkében ment végbe az eseményekkel való párbeszéd során az utóbbi évtizedekben. A megtestesült Ige iránti felelősség, a sorsában való osztozás készsége rajzolódik ki a Vigilia mindennapjaiban. Ez a fajta élő szó, a ka to ük um jegyében való keresztény elkötelezettség, a magyar valóság hiteles nyelve — ez az a fészekmeleg, mely többezer kilométer távolságban Magyarországtól meg-megkörnyékez — s ebben bizonnyal nem vagyok egyedül —, valahányszor a Vigilia vala- A februári, ünnepi szám címlapja melyik példánya a kezembe kerül. Ez sürget kifejezni hálámat, köszö- netemet és jókívánságaimat a „testvérlap”, a Vigilia felé nemcsak a magam, de A Szív olvasói és mindazok nevében, akik távol a hazától élnek és osztják érzéseimet, gondolataimat. Isten éltesse a „virrasztókat”, s adjon nekik felelősséggel, szorgalommal és leleménnyel teü sok-sok esztendőt. ★ ★ ★ A Vigilia idei februári számának első oldalán a Vatikánból érkezett latin köszöntő levél olvasható. A következő oldalról idézzük a levél magyar fordítását: A katolikus apostolkodásnak egyéb rendkívül gyümölcsöző kezdeményezései és intézményei között, amelyek napjainkban Magyarország katolikus közös
