A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
228 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Március 19-én, Szent József napján keresztelték meg a lőcsfalvi templomban Bogyó Józsit. A kereszteltek anyakönyvéből kiderül, hogy Bogyó János és Karcag Mária elsőszülött gyermeke. Esküdtek ugyanebben a templomban 15 éve. A nagyszü- BOGYÓ JÓZSI lök: idős Bogyó János és Hancsák Katalin még élnek. A Karcag család öregei már a temetőben KERESZTELÉSE nyugosznak. Valahol Somogybán. Ezt a keresztelőt sem a család, sem a pap nem fogja egyhamar elfelejteni, mert sok-sok dolog előzte meg ezt az eseményt, amikről rövidesen tudomást fogunk szerezni a napló adatai szerint. * * * Egyik napon Bogyó János községi útbiztos beállított anyjához. — No, mi a bajod? — kérdi anyja, mert úgy nézett ki, mint aki legalább egy hete nem aludt. — Hej, anyám, nagy az én bajom. De azt sem tudom, hun is kéz gyem. .. — Hát csak ki vele, kezdd el valahun, akárhun, mert megesz a kéváncsiság. Hiszen anyád vagyok, vagy mi? Apád még nem gyütt haza a mezőrül. — Anyám, emlékszel még, hogy sok baj vótt a mi családunkban, s te, ha baj vótt, szüntelen a templomba szaladtál, imádkoztál, gyertyát gyújtottál. Oszt a baj mindig el is múlt. — Hát hová mentem vón? Jó az Isten, ő megsegít. Oszt a Szűz Mária is segít. — Hát nem mennél el most is a templomba, mert nagy a mi bajunk. — Oszt a baj családi baj, vagy a magad baja? — Annak is mondhatnám — sóhajtott Bogyó János. — Tudja, hogy 15 éve esküdtünk, oszt gyerek nincs. Pedig mindent megpróbáltunk. Oszt végre a Maris most gyerekkel van. — Hála az égnek — örvendezett az anya hát oszt mi baj van ebben? — Hát csak az, hogy a gyerek van bajba most, pedig még csak néhány hónap múlva kéne a világra gyónni. . .
