A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-05-01 / 5. szám

229

— Tán csak nem beteg a Maris? — ijedt meg az anya.

— Tegnapelőtt az eső után a Maris csak úgy mezítláb kiszaladt a házbul. Megcsúszott, oszt elvágódott. Senki segítség nem vótt. Úgy mászott be a pitvarba valahogy. Szerencsére éppeg hazaértem. Szaladtam rögvest doktorért. Gyütt is velem. Jól kivizsgálta, oszt azt mondta: vagy-vagy. ötven százalék, mégha kórházba vinnénk is. Rövidesen elválik, elveszti-e a gyereket, vagy nem. Majd ű kezeli. Hát, anyám, most te vagy a segítség. Szaladj rögtön a templomba, oszt csináld azt, amit csinálni szoktál mindig a te nagy bajodban.

— Jó, jó, nem mintha én nem akarnék menni. De mért nem mégy te? Te vagy a férj meg az apa. Tán nem hiszel az Istenben?

János fülig elpirult.

— Tudod, anyám, még tán egy miatyánkot el tudnék motyogni, de én biz nem imádkoztam mán vagy 20 éve is annak. . .

— Hát mér nem imádkozik a Maris? Tán ű sem hisz, vagy elfelejtett imádkozni? — folytatta az anya. — Hiszen a ti bajotok. Nem az enyim. A szívem veletek van, de forduljatok ti is az Éghez!

— Hát akkor nem mégy el a templomba, nem vagy hajlandó? — dadogott a fia.

— Dehogynem. Menek, menek. Te meg menj haza, mondd a Marisnak, imádkozzék ű is.

* * *

János elsietett. De most idős Bogyónét is elfogta a kétely. Amióta a családban nem voltak bajok, bizony ő sem sokat imádkozott. A gyerekek mind megnőttek; ki erre, ki arra széledt; az urával csendesen, baj nélkül éldegéltek, s bizony nem sokat szaladtaka templomba.

— Mit is tegyek, mit is tegyek? — sopánkodott magában. — Elmének én a Kígyós Borishoz — határozta el magában. — Ű szent asszony, elnöknő a Rózsafüzérben. Elmének, oszt vele imádkozunk.

Fogta magát, s el is sietett Borishoz. Imádkoztak is együtt Marisért, a gyerekért, hogy megmaradjon. De közben Borisnak nagy eszméje támadt.

— Tudod, mit, Kati? Mennyünk el a papunkhoz. Ha valaki imája számít, az üvé biztosan, oszt misét is mondatunk, meg gyertyát is gyújtunk.

Úgy is lett. Sőt a lőcsfalvi pap elővette a szertartáskönyvet a sok áldással benne, míg meg nem találta az imát és az áldást a még meg nem született gyermekért.