A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
227 Ha a gyermek megszokta a parancsolgató szülőt, tiltakozni fog az ellen, hogy most egyszerre csak beszélgessünk. Kelepcét sejt az újszerű nevelésmód mögött Ö már, különösen, ha serdülő,elvesztette bizalmát a „rámenős” szülő iránt. Ilyenkor helyesnek tartom megbeszélni vele, miről is van szó. Eddig „így és így" neveltelek. Most már annyira értelmesnek és felnőttnek tartalak, hogy változtatni akarok a veled való bánásmódon — mondhatja a szülő. Az is elriaszthatja a gyermeket, ha a szülők minden kicsiségért a tevőleges ráfigyelés „bűvöletébe" esnek. Tanácsolom, hogy ezt a módszert csak komolyabb nehézségek esetén alkalmazzuk. Az ilyen probléma jelei, ha a gyermek sír, zárkózottá lesz, dühös, nagy félelmei támadnak, viselkedése komolyan eltér a megszokottól,stb. 3. Figyeljünk néhány apróságra A szülő döntse el, mire kell tevőlegesen ráfigyelnie, és mire nem. Ha éppen foglalt vagy fáradt, állapodjon meg egy időpontban, amikor gyermeke problémáját megtárgyalja. Ilyenkor szigorúan tartsa meg adott szavát. Azt se zárjuk ki, hogy a szülő munkája közben (pl. főzés stb.) tárgyalunk. Amikor nyugtáztuk gyermekünk érzelmi hullámveréseit, közölhetjük saját érzelmeinket is az adott tárggyal kapcsolatban. A tevőleges ráfigyelés célja segíteni a gyermeket, hogy megtalálja saját problémái megoldását. Nem szükséges tehát szülői megoldásokat csillogtatnunk! Az igazság az, hogy senki sem született jó nevelőnek. Lehetnek ugyan velünk született adottságaink is. Útközben, gyermekkorunkban is sokat felszedtünk a gyermeknevelés művészetéből. Nevelés közben is tanulunk. Az Isten is támogatja a szülőt. Mégis szükségünk van arra, hogy szakszerűen is tanuljunk: olvassunk, gondolkodjunk és beszélgessünk a nevelésről. A szülők tapasztalhatják, hogy nem könnyű jól felnevelni gyermekeiket a mai világban.
