A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

15

meggyógyul: a hamis abszolútum bálványa összeomlik benne, megszűnik a szorongás, szelleme kitisztul.

A körülállók megdöbbennek: „új, hatalommal teli tanítás! a tisztátalan szellemeknek parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” Ez a Messiás két jellemzője; egymásra utalnak, egyik a másikra vet fényt, egymást erősítik.

Jézus a pusztában, negyvennapos böjtje során, titokzatos, megfoghatatlan harcot vívott a Sátánnal. Itt a harc folytatódik, konkrétabbá válik. Nem kozmikus, apokaliptikus méretekben folyik, hanem az ember életében, történelmében. Tudatomban, tudatalattimban, magatartásomban, életvitelemben ott van az Isten Királysága ellen lázadó démoni elem: ,Mi közünk neked és nekem egymáshoz, Názáreti Jézus!?” Jézus pedig bennem küzd és bennem győz - tanításával, kegyelmével, a belőlem fakadó hitvallással, jóra törekvéssel - Isten Királyságának meggyökereztetéséért és kibontakoztatásáért. Isten Királysága nem másutt bontakozik, mint az én, a mi tudatvilágunkban, tudatalattinkban, emberi életalakitá- sunkban.

Urunk Jézus, mennyei tudás és tekintély szól hozzánk belőled: te vagy Atyád hozzánk küldött igéje és hatalma. Add, hogy győzelemhez segítsük az Isten uralmáért bennünk vívott küzdelmedet! Add, hogy tanításod fényessége és melege teljesen eltöltse a szüzességre meghívottak és a házasságban élők lelkét!

Február 10 - ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP BÁTRAN ÉS BIZALOMMAL SZOLGÁLNI

(0) Jób 7,1—4.6-7: „Eltelek gyötrelemmel a szürkület beálltáig.”

Jób életének gyökere és egyetlen értelme Isten. Lázad minden ellen, ami felforgatta Istennel való békés, bizalmas viszonyát: sorsa ellen, barátai ellen, még

Isten ellen is, mivel elfordult tőle.

Először életének nyomorúságát mondja el: „Nem rabszolgasor-e az ember élete a földön? nem napszámosként éli-e napjait?” Olyan az élet, mint az egyiptomi vagy a babiloni fogság, mely Isten haragja miatt érte a népet. Béressors, tehát sokszor azzal is jár, hogy a bért nem adják meg, vagy megrövidítik. Isten ugyan nem igazságtalan, de előtte is megéljük a napszámossors minden gyötrelmét: elégedetlenkedünk, nyugtalankodunk, nincs szabadságunk, nem szeretünk dolgozni, és folyton a fizetség után sóvárgunk. Folyton azt várjuk, hogy Isten betöltse, kielégítse, megváltsa életünket, de ezt egészen sose kapjuk meg. Ezen a világon a csalódás hónapjai, a keserűség éjszakái jutottak nekünk.