A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-04-01 / 4. szám
188 De amikor a tényeket és képességeimet tárgyilagosan megvizsgálom, arra a következtetésre jutok, hogy amit — egyéni utamat követve — tőlem elvárnak, az nem más, mint törekedjek egyre teljesebben Jezsuita' lenni." Tehát ha most újra kérdezzük: ,,Ki volt ez az ember?", a válasz: Jezsuita és misztikus. Minden munkája és megnyilvánulása csak ennek fényében érthető igazán. így az a szinte határtalan optimizmusa is, amely egész életét áthatja, amely lendületet és erőt adott neki a „szárnyalásokhoz", de a megpróbáltatások elviseléséhez is. S talán a legfontosabb üzenete is ehhez kapcsolódik: a Szere- tet-optimizmusa, amely előbbre viszi az emberiséget a szellemivé válás útján, hogy így váljon a Mindenség Krisztus titokzatos Testévé. TEILHARD-IMAK EGY ESKÜVŐI BESZÉDE (1948. december 21-én mondta el. Élete, lelkisége valamiképpen ebből az alkalmi írásból is sugárzik. Rezek Román atya fordítása.) Kedves Krisztinem, Kedves Claude-om, Bizony, az élet tele van fura találkozásokkal és talán titokzatos szándékokkal is. . . 1932 karácsonya táján, amikor Georges-Marie Haardt-tal Közép- Ázsia sivatagjaiban jártam, ki mondhatta volna előre, hogy tizenhat évvel később én fogom Önhöz intézni ezeket a szavakat, most, amikor ön új nagy kalandra vállalkozik, kettejük életének egyesítésére. — S mivel a véletlen egybeesés valószínűleg a sorsnak titokzatos szándékát is jelenti, hát bizony a dolgoknak ilyen szándéka (vagy a Gondviselésnek ilyen akarata) miért ne lehetne az is, hogy én most önöknek — s különösképpen Neked, kedves Claude-om, édesanyád jelenlétében, akinek oly sokat köszönhetsz, — mindkettőtöknek továbbítsam azt a figyelmeztetést, azt a parancsszót, melyet Claude-Marie édesapja, a nagy szervező és nagy utazó a saját példájával sohasem szűnt meg nekünk megadni Ázsia hosz- szú útjain: „Mindig előre nézzetek, jól a magasba!" A Szaharán átkelni, Kínán, Afrikán átutazni, — ilyen vállalkozásoknak megvan (mint minden élő valóságnak) a maga anyagi struktúrája. Mindegyik egy- egy határozott, gondosan előkészített eredmény felé tör. S mégis — túl minden gazdasági célon — mindig valami előre érzett vágy felé ment tovább a homokban az autók és talpas kocsik karavánja, élén a főnökével. Akiknek szerencséjük volt részt venni ezekben az expedíciókban, mindnyájan érzik, hogy számukra mindig is olyan volt mindez és olyan is marad emlékezetükben, mint valami utazás a csillagok felé. . . Kedves Krisztinem, Kedves Claude-om, Most már más területen, de ugyanazzal a lélekkel vidd tovább édesapád szellemét: lépj Te is az életbe, lábadat szilárdan megvetve a földön, de szemedet
