A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-04-01 / 4. szám
189 felemelve valami olyan felé, amely nagyobb és szebb, mint tenmagad. Tudod jól, hogy a szerelem kísértése és terméketlenné tétele éppen a birtoklással keresett nyugalom, megállás, a kettősben végzett egoizmus. Hogy egymást megtaláljátok, hogy valóban összekapcsolódjatok, ne keress más utat, csak a közös eszme felé tartó erős nagy szeretetet. Kettőtök között (s ezen a ponton maga a világ struktúrája ró rátok hajthatatlan törvényt) csak a kettőtöket összetartó felső központban lehet szép egyesülés. Legyen nemsokára gyermeketek ez a központ! De mindenesetre legyen ez a központ annak értéke és öröme, hogy egymást fedezitek fel és kiegészítitek egyre jobban, szív és lélek szerint egyaránt. S aztán - főleg Isten legyen valamiképp (a magatok módján) ez a központ, aki előtt és akiben pár perc múlva — mindörökre eggyé lesz életetek: Isten, aki a Világmindenségnek egyetlen és végleges központja; nem a megszokott és távoli Isten, hanem akinek meg kell nyilvánulnia számotokra közölhetetlen módon, — ha Ti is véges-végig engedelmeskedtek annak a belső erőnek, aki most bennetek dolgozik, hogy közel hozzon Titeket egymáshoz. VÉLEMÉNYEK A kanadai, ontariói Windsorból egy névtelen, „régi’ olvasó kifogásolja az idei januári szám 4-5. oldalán olvasható szándékismertetést: a zsidó népért. A levél olyan felfogást tükröz, amelyet valószínűleg nagyon kevés olvasónk oszt. De talán jó lesz, ha mindenki elgondolkodik a kérdésen. A levél minden fontosabb mondatát idézzük, megszámozva. (1) ,Miféle felfogás ez: azokért imádkozzunk, akik az Isten Fiát, a második isteni Személyt megkínozták, és még meg is ölték csúfosan a keresztfán.” (2) „Úgy látszik, A Szív szerkesztőségét megfizették a zsidók, mint Júdást.” (3) „Ha nem tudnak egyebet írni, ilyesmivel ne foglalkozzanak, mert lapjukat sok görög és római katolikus olvassa, és az ilyesmi írások mindenkit megháborítanak.” (4) ,A zsidók nem nyugszanak, már régen gyilkolják a kereszténységet. És még van olyan szerkesztőség, pláne katolikus, amelyik azt meri írni, hogy a hívek imádkozzanak értük." (5) „Ha még észreveszem, hogy ehhez hasonlót írnak, kénytelen leszek A Szív magazint lerendelni.” Röviden hozzászólunk valamennyi ponthoz. (1) 1965. október 28-án a II. vatikáni zsinat püspökei a nem keresztény vallásokról szóló nyilatkozatot szavaztak meg. A gyűlésen 2310 püspök volt jelen; igennel szavazott 2221, nemmel 88, érvénytelenül 1; VI. Pál pápa a zsinattal együtt a nyilatkozatot még aznap az egész Egyház számára kihirdette. Ezt olvassuk benne: „Kétségtelen, hogy a zsidó hatóságok és párthíveik Krisztus halálát követelték; mégsem lehet megkülönböztetés nélkül minden akkori zsidónak vagy éppen a mai zsidóságnak a rovására írni azt, amit ővele kínszenvedésekor műveltek. És ha az Egyház lett is az Isten új népe, mégsem szabad úgy szólni a zsidókról, mintha kárhozatra szánta vagy megátkozta volna őket Isten , és mintha ez a Szentírásból következnék. Gondoljanak tehát arra mindazok, akik hittant tanítanak, vagy Isten igéjét hirdetik, hogy olyasmit ne tanítsanak, ami nem felel meg az evangéliumi igazságnak és a krisztusi szellemnek.” ,,Krisztus - miként az Egyház mindenkor hitte és 1