A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-04-01 / 4. szám

187

Prokec Antal

TEILHARD: f1955-1985

Harminc évvel ezelőtt, 1955. április 10-én, New Yorkban, hús- vétvasárnap délután, 74 éves korában meghalt Pierre Teilhard de Chardin. Jezsuita rendtársát és barátját, Pierre Leroy biológust idézve:

„Hirtelen — amint kívánta —, a teljes kegyelem állapotában halt meg a világ összes emberének barátja, a földgolyó legkozmopolitább városában."

Teilhard neve és munkássága ma már szinte az egész világon ismert. Művei a világ különféle nyelvein jelennek meg, nem is beszélve a vele foglalkozó óriási szakirodalomról. Egymás után alakulnak a Teilhard-tár- saságok, melyek eszméinek fényében próbálják a világ jelenségeit szemlélni.

A feléje irányuló érdeklődés intenzitását jelzi, hogy a Szovjetunió is az elsők között volt, ahol megjelent fő műve, Az emberi jelenség. Természettudósok, filozófusok, teológusok, szociológusok sokasága kutatja, próbálja értelmezni gondolatait, nem is beszélve a „mindennapi" érdeklődőkről. Az eredmény nem egyöntetű. A teil- hard-i ember- és világkép túl tág, nagyon is sokrétű ahhoz, hogy egy tudomány szemszögéből lehessen magyarázni, illetve értelmezni. Ezért aztán a teológusok hajlandók megállapítani, hogy teológiailag vitatható, a természettudósok, hogy nem szigorúan természettudományos, a filozófusok pedig, hogy nincs teljes filozófiai rendszere. Mások a „végső megoldás" reményében ütik fel könyveit, és sajnos egyesek fel is vélik fedezni azt. (Ez a szemléletmód még ártóbb, mint a kételkedő vagy az elutasító.) Ö maga nem is törekedett ezen feltételek teljes kielégítésére. Miért hát keresni azt, ami nincs 1 Az emberi jelenség figyelmeztető-előszavában így ír: „csak egy bevezető egy világmagyarázathoz."Tehát csak fellebbenteni akarja a fátylat, láttatni, amit ő meglátott. A munka dandárja még hátra van.

Ki volt hát ez az ember? Teológus? Filozófus? Paleontológus? Is-is. De mindenekelőtt talán misztikus. Misztikáját pedig Szent Ig- nác-i jezsuita lelkisége határozza meg, és az ebből fakadó krisztocent- rizmusa. Hogy jezsuita voltát mennyire komolyan vette, mutatja a következő kijelentése is: „Néha cselekvésről, alkotásról álmodom.

I