A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-04-01 / 4. szám
169 FI ATA LÓKNAK Szabó Ferenc BEAVATÁS A HÚSVÉTI MISZTÉRIUMBA A legősibb időktől fogva a keresztény közösség hosszabb ideig készítette elő a hitújoncokat a keresztény misztériumokban való részesedésre. Azt az „utat,” amelyet az emberek megtesznek a Krisztus örömhírével való találkozástól az egyházba való felvételig, keresztény iniciációnak nevezzük. (Iniciáció latin szó: kezdés, bevezetés, beavatás.) A három beavató szentség: a keresztség, a bérmálás és az Euka- risztia. „A kereszténységbe avatás szentségei által az emberek megszabadulnak a sötétség hatalmától, Krisztussal együtt meghalnak, eltemetkeznek és feltámadnak, megkapják a fogadott fiúság Lelkét, és Isten népének közösségével együtt ünnepük az Úr halálának és feltámadásának emlékét ” (AG 14). Találkozásaink sokszor megelőzik a szavakat. Megtörténik, hogy már az első találkozás alkalmával megsejtjük a másikról, hogy jó barátra találtunk benne. Az igazi találkozáshoz azonban szükség van időre, a másik alaposabb ismeretére, egymás kölcsönös „felfedezésére”. Sokszor csak hosszú „út” után jutunk el ahhoz a ponthoz, hogy kölcsönösen egymásnak ajándékozhatjuk önmagunkat. Valami hasonló történik akkor is, amikor egy serdülő vagy felnőtt találkozik Krisztussal. Kezdetben talán megsejti, hogy Krisztus mit jelent barátjának, munkatársának, vagy azoknak a hívőknek, akik az Eukarisztiát ünnepük közösen. Ezután esetleg megsejti azt is, hogy neki is mily sokat jelentene Krisztus: értelmet adna életének, új élet születésének forrása lehetne számára. Utána folytatódik a keresés, töprengés, — esetleg kétkedés és félelem (az elkötelezettségtől való félelem) gyötrik. Azután — a kétkedések és bizonytalanságok ellenére — növekszik a bizalom és a bátorság; a keresés megtalálással és „megtéréssel” végződik. így volt ez az első keresztény századokban, amikor a legtöbben felnőttként léptek Krisztus közösségébe. Ma is ez történik azokkal, akik felnőttként (serdülőként) lépnek az egyházba; azokkal is, akiket ugyan gyermekkorukban megkereszteltek, de később személyes döntéssel, öntudatosan akarnak Krisztus egyházához csatlakozni. A felnőttek „keresztény iniciációja” személyes és teljes „belépést” jeI
