A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-04-01 / 4. szám

170 lent Krisztus közösségének életébe. • Evangélizáció és a katekumenátus (hitújonci idő) előtti idő­szak: ez az Evangélium hirdetésének, ill. meghallgatásának ideje; meg­ismerkedés Krisztus örömhírével az igehirdetés (az ige hallgatása) által. • Katekumenátus: hitújonci időszak; hivatalosan befogadják a keresztény közösségbe azokat, akik hittel elfogadták az Evangéliu­mot, és kifejezték kívánságukat, hogy az egyházhoz akarnak csatla­kozni. A keresztségre és a többi beavató szentségre készülő hitújon­cokat katekumeneknek is nevezzük (görög eredetű szó: „kihirdetet­tek,” mert a nevüket kihirdették a közösség előtt). Ebben a szakasz­ban a közösség bevezeti a hitújoncokat a hit mélyebb ismeretébe és a hitéletbe. Ez a „bevezetés” akatekézis (görög szó, magyar megfelelő­je: „visszhangzás”). A hithirdetés visszhangra talál a hivő lélekben. • Közvetlen mélyebb előkészület a húsvéti misztérium ünnep­lésére a keresztény iniciáció szentségeiben való részesülés révén. Eb­ben az időszakban „beírják a neveket” a „választottak” közé: tehát a plébánián bejegyzik a hitjelölteket. Ettől a pillanattól fogva tehát már a keresztény közösségben nem névtelenek: testvéreik mint sze­mélyeket fogadják őket. Az előkészületi időben (nagyböjtben) a ka- tekumenek meg akarnak tisztulni és jobban felvilágosodni a hit titka­iról. Isten szavának fényénél jobban akaiják látni, mi az bennük, ami javításra vár, amit a Léleknek meg kell szentelnie, ami jót a kegyelem­nek meg kell erősítenie. Ebben az időszakban az egyház „átadja” a kiválasztottaknak a hitvallást (Hiszekegyet), az Úr imádságát (Mia- tyánkot). A hitvallás elfogadása által a katekumenek valóban meg­kapják azt a „szimbólumot” (ismertető jelet), amely által örömmel és bizalommal kifejezik, hogy Isten gyermekei. • A keresztény beavató szentségek ünneplése: a hosszú ke­resés és előkészület után a hitjelöltek végre részt vehetnek a húsvéti misztérium ünneplésében és a közösség életében. A keresztség, bér­málás és az Eukarisztia szentségei révén véglegesen „beavatják” őket a krisztusi életközösségbe. Az ősegyházban ez a húsvét szent éjszaká­ján történt. • A müsztagógia időszaka. (Müsztagógia görög szó, jelentése: bevezetés a misztériumokba, titkokba.) Minden igazi és mély megis­meréshez szükséges a személyes tapasztalat. Ezért fontos az, hogy az újonnan megkereszteltek folytassák azoknak a titkoknak (hit és szent­ségi élet) mélyebb megismerését, megtapasztalását, amelyekben része­sültek. Ez vonatkozik azokra is, akiket kisgyermek korukban keresz­teltek meg: amikor értelmük nyiladozik, majd személyiségük kibon­takozik, - a szülők, keresztszülők, nevelők segítségével - elmélyí­

Next

/
Thumbnails
Contents