A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
12 Urunk Jézus, segíts, hogy átalakuljunk gondolkodásunkban és életvitelünkben, mint a Ninive-beliek és a te apostolaid tették! Segíts, hogy megismeijük a te utaidat, mert a világ, ahogy mi látjuk és megéljük, múlandó világ! Babits Mihály CSILLAG UTÁN Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok . . . Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy Ígéretes csillagot. Ó ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán! Gépkocsin, vagy teveháton — olyan mindegy, hogy hogyan! Aranyat, tömjént és mirrhát vinnék, vinnék boldogan. Mennék száz országon át, míg utamat szelné a vám. „Aranyat tilos kivinni!" „ szólna ott a vámos rám. „Tömjéned meg, ami csak van, az mind kell, az itteni hazai hatalmak fényét méltón dicsőíteni." Százszor megállítanának, — örülnék, ha átcsúszom: arany nélkül, tömjén nélkül érnék hozzád, Jézusom! Jaj és mire odaérnék, hova a csillag vezet, te már függnél a kereszten és a lábad csupa seb, s ahelyett hogy bölcsőd köré szórjak tömjént, aranyat, megmaradt szegény mirrhámmal keserüszagu mirrhámmal kenném véres lábadat.
