A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-04-01 / 4. szám
157 Jézusban meghozta nekik is az örök élet reményét. Istennek ebben a mindenkit átölelő egyetemes, katolikus szeretetében nem marad válaszfal a választott nép és a pogányok között. Nem lesz, nincs is különbség ember és ember között, szabad és rabszolga, zsidó és pogány, művelt és barbár között. Mert mind bűnös volt, mind irgalmat talált, és mind meghívatott a Krisztussal való életközösségbe. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Mert egy az A tya. „Forrassz eggyé békességben minden népet, nemzetet!” Imádkozva kérjük. Az ökumenikus mozgalomban szeretettel dolgozunk rajta. A modern utazási eszközöket felhasználó pápák személy szerint is meghirdetik, példájukkal iparkodnak munkálni az egy emberi család legmélyebb egységét. Aki a legnagyobb szeretetbizonyítékot is kimutatta, az Üdvözítő mindenkiért meghalt. Az egész földkerekségre kiáradt már az Evangélium fénye és melege. Egy az emberiség technikájában, közlekedési és hírközlő szerveiben. Azonos gyilkos fegyvereivel is. Egyetemes az aggodalom és a félelem, mi lesz a világgal? Van-e jövőnk? Milyen világot hagyunk gyermekeinkre és unokáinkra? Kétezer évvel a megváltó szeretet megjelenése után egyek leszünk-e végre szeretetben is? Csak az Ö életadó hatalmas Lelke tudja ezt a csodát megvalósítani. Azért imádkozunk: ,Jöjj, Szentlélek Úristen! Teremts bennnünket újjá Jézus képére, egymásért áldozó szeretetrel Akkor Benne megújítod a föld színét.” Négyesy Irén HÚSVÉTI NOSZTALGIA Kísért sok régi-régi este, olajlámpák pislogó fénye, búbos kemencénk kövérsége, kenyérdagasztás reggelente — a mézes tej, ropogós lángos, fényes szekrényű nagy szoba, gyermekkori sok szép csoda, a húsvéti kürtó'skalácsok. Óh Istenem, mi maradt ebből, hol van a komlós kenyér illata, hol van a méz az életemből...? Hol van a meghitt meleg kamara, a rozmaring a régi kertből, és jaj — hol van a lámpám olaja?!
