A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-04-01 / 4. szám
158 muhi £§ geieA A következő eset egy külváros hitoktatói központjában történt. Szegénynegyedbeli fiúk voltak jelen.Néhányan már keresztények voltak, a többiek pedig — ahogy Spanyolország bizonyostájain mondanák — arra vártak, hogy kereszténnyé tegyék őket. Kifejtettem nekik annak az áldozatnak az értékét, amit Krisztusnak ajánlanak fel engesztelésül. Aztán kitettem egy dobozt, egy „levelesládát”, hogy abba dobják be esetleges kérdéseiket, felajánlásaikat. Egy napon két olyan fiú, akik rendszeresen látogatták az órákat, komolyan veszekedni kezdett valamin. Az lett a vége, hogy minden „diplomáciai kapcsolat” megszakadt köztük. A terem különböző sarkaiba vonultak vissza duzzogva, mint általában a mérges gyerekek, és egész délután egy szót sem szóltak egymáshoz.- Shimpusama - mondta nekem a többi gyerek. — Itsuo-san és Takeo-san veszekedtek. — Mi történt? — érdeklődtem kíváncsian. Pedro Arrupe JAPÁN CSALÁDOK FELAJÁNLÁSA A SZENT SZÍVNEK — Saa, Takeo-san ma rossz Kimochiban van (rossz hangulatban); mindenért megharagszik. A csodálkozásnak ez a „saa" kifejezése jelezte, hogy a veszekedés nem hagyta közömbösen a többi gyereket, bár a helyzet nem volt túlságosan súlyos. Kíváncsiságom csak növekedett, látni akartam, mi lesz az egésznek a vége, mivel a két gyerek között szoros kapcsolat volt. Itsuo-san a maga 8 évével már egyedül közlekedhetett az utcákon, szülői engedéllyel. Takeo-san, 5 éves, apró fiú, ezt az engedélyt még nem kapta meg. Valakinek mindig kísérnie kellett, ha elhagyta a házat. Mivel a két gyerek ugyanabban a városrészben lakott, megegyeztek, hogy iskolába vagy hitoktatásra menve Itsuo-san elmegy Takeo- sanért, és haza is együtt térnek. Aznap este nem tudták, mit is csinál
