A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-04-01 / 4. szám

156

hirdetik megváltó halálát és életadó szeretetét. De csak a szép lélek - és ez ma islehetségesaz Ö erejével - és a szép tett, az önzetlen szeretet kívántatja meg az emberekkel, hogy Vele életközösségbe lépjenek, és rátegyék életüket a nagy parancs, a szeretet parancsa megvalósítására. Azzal a hittel mindenre képesek ma is, ha Ö erősíti őket, ha benne és belőle élnek, és vele és érte szolgálják testvéreiket.

Május 12 - HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA A SZERETET LELKÉNEK KIÁRADÁSA

A szentmise olvasmányai:

ApCsel 10,25-26.34-35.44-48: A Szentlélek leszállt Péter pogány hallgatóira is. 1Jn 4,7-10: „Az Isten szeretet."

Jn 15,9-17: A legnagyobb szeretet életünket adni barátainkért.

Isten szeretete nem ismer határt. „Maga az Atya szeret titeket' — biztatta a búcsúzó Üdvözítő tanítványait. Ennek az üdvözítő szeretetnek lettek ők kikiáltói, hírnökei az egész világon.

Nem ismer határt ez a szeretet, hiszen a legnagyobbat, a legtöbbet adta. Az Atya odaadta értünk egyszülött Fiát. A Fiú odaadta értünk életét. Ez a magát adó, a legkedvesebbet adó szeretet az Isten lényege.

Péter apostol nagy látomásában, Joppéban, majd a pogány római katonatiszt házánál történő igehirdetése alkalmával lett számára és a kísérők számára is világossá, hogy ez a határtalan szeretet mindenkire kiáradt. Hiszen a Lélek, akit Jézus ígért az Atyától, éppúgy leszállt a pogány istenfélő katona háznépére, mint rájuk is pünkösd ünnepén.

Az első nagy pogány misszionárius, Szent Pál apostol újra és újra kimondotta ezt a nagy igazságot. Hiszen hányszor tapasztalta, hogy mikor Kisázsia falvait, városkáit járta, a legkülönbözőbb pogány csoportok megértették, hogy az üzenet nekik is szól. Hiszen a fényre és a szeretetre legalább annyira éhesek voltak ők is, mint a köztük szétszórt zsidóság.

Már Antiochiában nagy sereg pogány csatlakozott az apostoli igehirdetőkhöz. Ide hívta meg a tarzusi csendből Pált barátja, Barnabás. Ezt tapasztalták Ciprus szigetén, és még a görög bölcsességben jártas és a vándortanítók vitáihoz hozzászokott athéni lakosság is hallgatta Pált, mikor az „ismeretlen Istenrőf' beszélt. Kimondta felőle a nagy szót, hogy eddig is gondjukat viselte. De most a feltámasztott