A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
9 nak”) nevezhetünk: ahol hiányzik a Szentlélek, az Istenhez tartozás, az üdvösség; a keresztény ember viszont testi mivoltában is temploma lett az Atyától kapott Szentléleknek. Gondoljuk meg azt is: ahogy a testi egyesülésben megvalósuló házassági szerelem az ember legteljesebb önközlése, ugyanúgy az ember egyetlen más bűnbe nem veti bele magát annyira, egész személyiségével, egész „testi” (szomatikus, a külvilágra megnyílt) mivoltával, mint éppen a nemi kicsapongásba. Hivatásunk a feltámadásra és az örök életre szól. Tehát: gyomrunk és nemiségünk problémáival talán nem kell törődnünk? engedjük a „húst” szabadjára? keresztény erkölcsi szempontból érdektelen, semleges területről van szó? Ellenkezőleg: jövendő feltámadásunkból kifolyólag földi feladatunk az, hogy a „hús", a „vér” szenvedélyeit megzabolázzuk, Krisztus példájára „keresztre feszítsük”. - Szt. Pál egész érvelése ebbe a szenvedélyes felhívásba torkollik: „Kerüljétek a paráznaságot!” „Aki az Úrral egyesül, egy Lélek.” Ez Szt. Pál egyik legnehezebben magyarázható, legtitokzatosabb, legmélyebb értelmű mondata. Párhuzamosan áll a fentebb idézett gondolattal: Aki asszonnyal egyesül, kettejük teljes önközlésében egy testté („hússá”) válik vele. Hasonlóképpen: a Krisztushoz tartozás az ember teljes önközlése a Szentlélek életszintjén, olyannyira, hogy az ember az Úr Krisztussal a Szentiélektől egybefogott egyetlen életté válik. A mai vasárnap a meghívás fegyében áll. Isten szólít, és hívó szavával ő maga teremti meg a beleegyező válasz lehetőségét. Isten hívása mindnyájunktól az üdvösségtöténetbe szabadon vállalt bekapcsolódást kíván. Amikor Isten meghív, amikor Krisztus magához kapcsol, akkor a Szentlélek sodró ereje Krisztus által az Atya életébe von be, önmagunk teljes, testestől-lelkestől vállalt átadását hozza létre bennünk. Urunk Jézus, segíts, hogy megtegyük akaratodat! Taníts meg arra, hogy figyeljünk rád, Testednek tagjaként éljünk, és mindenkor veled maradjunk! Január 27 - ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP MEGTÉRÉS ÉS LEMONDÁS (O) Jónás 3,1—5.10: Ninive lakói megtérnek Jónás szavára. A Jónás-könyv legendás jellegű elbeszélés, semmi történelmi igénnyel nem lép fel. Ez nem zárja ki, hogy Isten szava legyen; Isten akármilyen irodalmi műfajban közölni tudja az üdvösségre szolgáló mondanivalóját.
