A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-02-01 / 2. szám

94 KÜLFÖLDIEK HETE Tavaly szeptember 18. és 25. között a Német Szövetségi Köztársaságban a hatóságok, az egyházak és a sajtó megrendezte a hagyományos külföldiek hetét. Erre az alkalomra a katolikus, az evangélikus meg a görög ortodox egyház feje közös pásztorlevelet bocsátott ki. A gazdasági és szociális nehézségek sokak lelkét nyomják napjainkban, né­metekét és külföldiekét egyaránt. Egyre terjed a lakosságban a félelem a munka­hely és a szociális biztonság elvesztése miatt. A külföldi családokat ezenkívül még a jövőjüket érintő jogbizonytalanság is megterheli. A mindennapi életben ez feszültséget okoz, ami könnyen ellenszenvvé fajul. A nehézségekért nem ritkán a külföldi népcsoportokat vagy kisebbségeket teszik felelőssé. A félelem és a fe­szültség valódi okait azonban gyakran félreismerik. Nehézségek és problémák nemcsak gazdasági és szociális téren vannak. Fé­lelmeink valódi oka az, hogy képtelenek vagyunk a felebaráti szeretet parancsát tel­jesíteni. Az 1983-as évi külföldiek hetének mottója, amelyet az összes keresztény egyházak magukévá tettek, útjelző akar lenni: világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot" — mondja Jézus Krisztus. (Jn 16, 33.) Csak an­nál találunk segítséget, aki maga is átélte és legyőzte az emberi félelmet. Ezért bátorítjuk a német és a külföldi lakosságot arra, hogy fedezzék fel egymásban a jószomszédot. A jószomszédi viszony lényege a közelség és a távol­ság helyes arányában rejlik. A jószomszédok életvitele, táplálkozása, gondolko­dásmódja nem szükségképpen azonos; életmódjuk lehet egészen eltérő. De be­csüljék egymást, tanuljanak egymástól, és férkőzzenek egymás bizalmába! A jó­szomszédi kapcsolatok az ipari társadalom városaiban messzemenően megromlot­tak. Leginkább még a külföldiek tudják, mit jelent a jószomszédi viszony. A ke­resztény embernek külön elhivatottsága van a jószomszédi viszony ápolására: „Sze­resd felebarátodat, mint önmagadat!'' (Mt 22,39.) A szeretet nem ismer előítéle­tet. Úgy fogadja el embertársát, ahogy van. A szeretet nem ismeri a félelmet. Bi­zalomból táplálkozik. Mindazok, akik hisznek Krisztusban, átélhetik a vele való közösséget, s ezt tovább adhatják a világnak is. Mi tudunk bizalmat ébreszteni. Tudunk kap­csolatokat teremteni emberekkel, akik idegeneknek érzik magukat, de minden nehézség ellenére igényük a jó emberi viszonyt. S miután minden jóakaratú em­berhez szóltunk, most különös nyomatékkai hívjuk fel híveinket arra, hogy segít­senek nemes célkitűzéseink megvalósításában! Győzzük le a félelmet, legyünk jó­szomszédok! (. ..) Az Augsburgi Levélben — onnan vettük át a fenti szöveget is - Kőmives János lelkész humoros apróságról számol be. Az augsburgi segédpüspök kilenc külföldi csoport lelkészeivel koncelebrált ünnepi szentmisét. Minden népcsoport­nak a saját nyelvén akart békét kívánni, és a lelkészekkel felíratta magának fone­tikusan a békeköszöntést. Amikor a sok mássalhangzós szláv nyelvek után a ma­gyar üdvözléshez ért, nyelve már nem jól forgott. A békeüdvözlés tehát magyarul így hangzott: „Béka veletek!" Szerencsére a bazilika rossz akusztikája megakadá­lyozta, hogy a hívek a tévedést észrevegyék. Csak a koncelebráló lelkész hallotta.

Next

/
Thumbnails
Contents