A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
83 lást, ruhajavítást. .. Tizenéveseink kezébe adhatjuk a főzőkanalat. .. Azt se tévesszük szem elől, hogy az együtt végzett munka növeli a családtagok közösségi érzetét. Gyermekeink megszokják és megszeretik a munkát. Jobban megbecsülik azt, amiért meg is dolgoztak. Szabadidejüket is értékesíthetik így. Zárjuk az egyházi tekintély szavával: „Nagyon időszerű feladat, és ez kiváltképp a keresztényekre áll, hogy mindenki erőteljesen együttműködjék abból a célból, hogy . . . olyan döntések szülessenek, amelyek mindenütt és mindenki számára, a faj, a nem, a nemzetiség, a vallási vagy társadalmi hovatartozás megkülönböztetése nélkül, elismerik és érvényesítik a személy méltósá- ságának megfelelő jogot a kultúrához és a civilizációhoz" (GS 60). Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából A lőcsfalvi pap híres volt arról, hogy nem tűrhette, ha két ismerőse vagy híve sokáig haragban voltak egymással. De SOMMÁS főleg azt nem viselhette, ha két nagyon közeli ismerőse vagy barátja került ebbe a ,,keresztényiden” állapotba, ELJÁRÁS m*nt Pl- a tanttó és a segédjegyző, akikkel csaknem naponként akadt elintézni valója. Egyik napon a segédjegyzővel sétáltak hazafelé a községházáról, s találkoztak a tanító úrral. A tanító köszöntötte papját, de rá sem hederített a jegyzőre, mintha egy idegen sétálna a pappal. Ahogy továbbmentek, a pap kifejezte a jegyző előtt efeletti csodálkozását: — Mi az, mi az? — kérdi. - Mi történt az én két barátom között? — Ej — legyintett a segédjegyző —, ez a ,,sommás eljárás’’. — Most meg rejtvényekben beszél. Mi az a ,,sommás eljárás”? — Ugye, csodálkozik ezen? No, elmagyarázom a dolgot. * * * — Unom a tanító barátomat, szüntelen kíváncsiskodása miatt, mintha valami nyomozó hatóság lenne. Próbáltam leszoktatni őt erről, de nem használt semmiféle módszer sem.
