A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-02-01 / 2. szám

78

lette a többszörösen bekötözött gyereket, odaszalad:

— Öcsi... Öcsi... ki vert meg?

Nem várja meg a választ, átszalad az úttesten, fel a kávémérés lépcsőjén, és idáig hangzik, amint bekiabálja a nyitott ajtón:

— Szabó néni. . . Öcsit megverték . . . olyan, mint egy hadirokkant ...

— Mit beszélsz, te bolond lány?. . . — süvölt a térre az anya hangja, és már szalad is le a lépcsőn.

A nővér erősen fogja a kisfiú kezét, hogy ki ne téphesse magát. Maga is fél a várható kínos jelenettől. Az anya kemény arcán mintha enyhülne a feszültség, amikor a gyerek elé guggol és végigtapogatja, ép-e keze-lába.

— Hogy kerültél te a Népligetbe? ... A cipődből mi lett?...

A nővér legtapintatosabb hangján mondja el, mi történt, és hogy mennyire félt hazajönni a gyerek.

Az anya szinte kiáltja:

— Mit kell nekem megélnem. . . Reggel öttől este tízig talpon vagyok. . . nekem kell gondoskodnom mindenről. . . az egész piac engem fog ócsárolni, hogy milyen anya vagyok, a gyerekemet a villamos alól vakarják föl.. .

A nővér hangja még halkabb lesz:

— Komolyabb baja nincs a kicsinek. . . végzett ápolónő is vagyok.

Öt perc múlva a kisfiú már bent áll a teknőben, anyja csutakolja. Apja csak néz rá, mint egy rosszul levágott áldozati bárányra. A gyerek pedig hangtalanul sír, és várja, hogy mikor kapja meg újra azt a pofont, amitől elered az orra vére.

ANGOL FIATALOK SZENTÉVI ZARÁNDOKLATA

1983. augusztus 23-án kb. 1300 angliai fiatal járt a pápánál Castel Gandolfóban. Az országos ifjúsági zarándoklat tagjai voltak, és a pápa előző évi angliai útjára válaszolva mentek Rómába.

Az esti találkozó során a Szentatya néhány megszívlelendő komoly szót intézett hozzájuk. Kiemelte az ima fontosságát, és arra buzdította őket, hogy mondjanak igent az evangéliumra, szemben mindazzal, amit a Krisztussal való szembehelyezkedés különféle formáinak nevezett. „Nem lepődtök meg azon — a rövid életetek során