A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
74 A hegyi beszédben vissza-visszatérő fordulat: „Mondatott a régieknek. . . én pedig mondom nektek. . .” (Mt 5,22.28.34.39.44) szintén meghökkenést válthatott ki, hiszen Jézus úgy mutatkozik be, mint új törvényhozó, aki Mózes fölé helyezi magát. Máskor is hangoztatja: „Nagyobb van itt, mint Jónás. . . Nagyobb van itt, mint Salamon. . .” (Mt 12,41-42; Lk 11,31—32). De ha Jézus ennyire önmagára összpontosítja a figyelmet, miért nem mondja meg világosan, kicsoda? Mi az értelme a sokat vitatott „messiási titoknak”? Tudjuk, hogy Márk evangéliuma következetesen kiemeli Jézus rejtélyes magatartását. De általában az egész evangéliumi hagyomány ismeri „a messiási titkot”. Miért akar hát Jézus maga rejtett Messiás lenni? Mindenekelőtt Jézus pedagógiájára hivatkozhatunk. Jézus azért volt olyan elővigyázatos, diszkrét, nehogy a zsidók túlságosan evilági, politikai értelemben vegyék messiási küldetését, és politikai szabadi- tót lássanak benne. így a zsidó vezetők ellenállását nem váltotta ki rögtön, a „véget” elodázhatta. Amikor elérkezik „órája”, a Nagytanács előtt nyíltan megvallja istenségét, és így nem kerülheti el a halálos ítéletet. De ennél is teljesebb a következő válasz: Jézus magatartása beilleszkedik a megváltás isteni tervébe (ökonómiájába). Jézus nem beszélhetett világosan, míg feltámadása meg nem pecsételte művét és személyét. Küldetésének be kellett fejeződnie, hogy szavai és magatartása teljes fényben jelenjenek meg. Személyének és küldetésének titka állandóan nyugtalanítja környezetét: „Ki vagy te?” kérdezik tőle. Majd Ő maga is megkérdezi tanítványaitól Fülöp Cezáreájában: kinek tartják Öt? Péter válaszol a többiek nevében. Ez az epizód aztán fordulópontot jelent: ezután Jézus egyre többet beszél arról, hogy szenvednie kell, meg kell halnia, de majd feltámad (Mt 16,13—21). Jézus fokozatosan tálja fel kilétét: kinyilatkoztatja méltóságát, Istennek kijáró jogokat követel magának, és csodajeleivel igazolja tanítását; ugyanakkor el is kendőzi legmélyebb mivoltát, hiszen hallgatói még nem érettek arra, hogy a titkot teljes mélységében felfogják. Az emberi szabadságra, a hitre apellál: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15). Jézus teljesebb megértésének feltétele a megtérés és a hit. Jézus nemcsak a mostani, de az eljövendő Isten-országról is beszélt. Példabeszédei, parabolái jól érzékeltetik a már jelenlevő Isten-országnak növekedését. De amikor pl. a miatyánkban így imádkoztát: „Jöjjön el a Te országod!” (Mt 6,10), akkor a végleges országra céloz. Erről a végső (eszkatológikus) országról sokszor szó esik
