A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-02-01 / 2. szám

73

FI ATA LÓKNAK

Szabó Ferenc

JÉZUS SZEMÉLYE ÉS ÜDVÖZÍTŐ MÜVE , Évköze Igét t az Isten országa. .

„Az idő betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg, és higy- gyetek az üdvösség jóhírében!” (Mk 1,15). Ezekkel a szavakkal kezdi Jézus nyilvános működését. Nekünk különösen hangzik az „Isten országa” (vagy Máténál „mennyek országa”) kifejezés. Jézust azonban kortársai könnyen megérthették, hiszen a zsidó népet nemzedékeken keresztül a messiási várakozás lelkesítette. De éppen ez a tény okozta a félreértést is: a zsidók Izrael felszabadulását, a nemzet fel- szabadulását várták (a római megszállás alól), és a dávidi királyság mintájára a teokratikus királyság megvalósulását remélték. A Messiás, a Szabadító tehát nemzeti vallásos királyként élt a zsidók képzeletében (vö. Jn 6,15; Mt 16,22; 21,9; Lk 19,11; 22,38; 24,21). Még Jézus tanítványai, apostolai is ilyen Messiásban reméltek. Egészen Jézus mennybemeneteléig nem értették meg az Isten országának igazi mibenlétét (Csel 1,6).

Jézus meglátja ezekben a törekvésekben mindazt, ami jó, megtisztítja őket minden politikai salaktól. Isten országát ö maga kizárólag vallásinak (nem nemzeti-politikainak) és egyetemes jellegűnek tartja: az általa hirdetett Ország a mostani és az eljövendő üdvösséget jelenti mindenki számára. Amikor Keresztelő János követeket küld hozzá, mert azt akarja tudni, Ő-e az eljövendő Messiás, Jézus a megtapasztalható jelekre utal, ill. a prófétai jövendölés beteljesedését sejteti (Mt 11,4—5; íz 35,5—6). Az általa művelt csodák (Lk 7,22) és igehirdetése jelzik, hogy elérkezett Isten országa. „Boldog, aki meg nem botránkozik bennem” — fűzi hozzá (Lk 7,23). Jézus ezzel kimondja, hogy az ő személye egyedülálló szerepet játszik az Isten országának eljövetelében. Origenész tömör kifejezésével Jézus maga az Isten országa: autobaszileia.

Szent Lukács evangéliuma elején jól érzékelteti a zsidók megdöbbenését, amikor bemutatja Jézust, aki a názáreti zsinagógában egy szakaszt felolvas Izajás könyvéből (íz 61,1—2), majd összehajtva a tekercset hozzáfűzi: „Most beteljesedett az írás, amit az imént hallottatok!” (Lk 4,16-21).