A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
69 Pulcinellának nevezte az egyik szatirikus versében. (A szónak a magyarban a pojáca vagy paprikajancsi felel meg.) A commedia dell’arte közkedvelt ügyefogyott báb figurája ugyanúgy Nápolyban született, mint XII. Ince pápa. A szentévek és az irodalom, illetve a művészetek kapcsolatáról szóló — szükségképpen vázlatos - áttekintésünket az 1900-as jubileummal zárjuk. E szentév és az egyháztörténelem nagy pápája, XIII. Leó nemcsak barátja volt az irodalomnak, hanem maga is írt verseket. Latin nyelvű ódáit még a neves költő, Giovanni Pascoli is nagyra tartotta. Talán ez az irodalmi rokonság indította az egyébként nem kimondottan vallásos költőt arra, hogy megírja Szentkapu című versét. A kilencvenéves aggastyán pápa látványa, aki törékeny kezével befalazza a szentkaput, a gyöngédség érzelmét kelti a költőben. Pascoli kérleü az egyház fejét, hogy hagyja nyitva a kaput, mert a befalazott szentkapu előtt az emberiség úgy érzi, mintha egy szakadék szélére jutott volna. A szentkapu átjáró, amelyen keresztül az emberek egy magasabb rendű életbe lépnek. „Mindaz, ami élő bennünk, és mindaz, ami túlél bennünket, számunkra minden, odaát van.” Sajgó Szabolcs KÉSEK KÖZT REMÉNY Ha fűrész táncol a fának Ha lombkoronák fejen állnak És könnyeznek a gyökerek Kérlek légy közel! Ha csókot vált nappal és éjjel Ha megesnek alkonyi kéjjel És véreznek a fellegek Kérlek légy közel! Ha máglyára ültetik szemünk Ha keresztre szögelik szavunk Ha füleink felnégyelik Kérlek légy közel! Már csak kések között virágzik remény nekünk
