A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
67 Dante sem említi kifejezetten római zarándoklatát, bár az előbb idézett versek kétségtelen bizonyítékai annak, hogy a költő valóban Rómában járt a jubileum évében. Mint tudjuk, VIII. Bonifác pápa rendelete értelmében minden századik év lett volna jubileum. Már 1342-ben küldöttség indult Avignonba, a pápák akkori székvárosába, hogy új szentév tartására bírják rá az egyház fejét. A küldöttség élén két nagynevű személyiség állt: Cola di Rienzo és Francesco Petrarca. Érthető, hogy a költő, aki annyit fáradozott a szentévért, azonnal Rómába sietett 1350-ben, a jubileum megnyitásakor. Bár saját bevallása szerint az örökvárosban inkább az utcákon kóborolt költői kíváncsisággal, és nem a templomokat látogatta, hosszadalmas levélben hja le barátjának a jubileum eseményeit. Többek között felsorolja a zarándokhelyeket és a hivő nép hódolatától körülvett ereklyéket. Petrarca jóvoltából láthatjuk, hogy a búcsújáró helyek lényegesen megszaporodtak az 1300-as első szentévhez képest. A felsorolásban a következő helyek és ereklyék szerepelnek: a Vatikán, az apostolok sírjai, a Kalixtusz-teme- tő (katakomba), az augusztusi havazás helyén épült Santa Maria Maggiore bazilika, továbbá Veronika kendője, a rács, amelyen a hagyomány szerint Szent Lőrin- cet megégették, az újszülött Jézus jászola stb. Amint 1300-ban a pápa Rómába hivatta Giottót, hogy a szentévi bulla felolvasását megörökítse, másfél századdal később 1450-ben a domonkos Fra An- gelicot rendelték Rómába, hogy megfesse a szentévet bejelentő V. Miklós pápát. A következő, 1475-ös jubileumot a sajtó évének is szokták tartani, mivel a szentévi bulla és más, a jubileummal kapcsolatos dokumentumok ekkor jelentek meg először nyomtatásban. Ennek a szentévnek érdekes magyar vonatkozása is van, amelyről Vespasiano da Bisticci krónikája tájékoztat bennünket. Az előkelő zarándokok névsorában Keresztély svéd király, Dorotea dán királynő és a nagy festő, Piero della Francesca ecsetje nyomán világhírűvé vált urbinói herceg, Federico da Montefeltro mellett Korvin Mátyás magyar király nevével is találkozunk. Bisticci Mátyás fényűző kíséretének bemutatása mellett megemlíti, hogy a magyar király háromszáz lovassal már a szentév előtt is járt Rómában, hogy lerója tiszteletét II. Pál pápa előtt. Bisticci krónikájában ezt olvassuk: „Hosszú idő óta nem érkezett Itáliába a világ ilyen távoli részéből ehhez fogható méltó küldöttség, sem a lovasok számát, sem pedig a fényűzést tekintve. Mindenkit csodálattal töltött el, hogy a lovasok milyen jól ülik meg a lovakat, hogy milyen fegyelmezettek, és milyen szép szál legények.” Korvin Mátyás, hogy udvara fényét emelje, húszezer magyar és velencei új dukátot ajándékozott IV. Sixtusz pápának, aki jelentős anyagi áldozatok árán a szentév alatt új házakat emeltetett a Vatikán közelében összevissza épült Borgo viskói helyébe. A pápa a firenzei Baccio Pontelli építészre bízta, hogy öltöztesse elegáns reneszánsz formákba az örökváros egyes épületeit, köztük a szegények gondozására épült ősi Szentlélek kórházat.
