A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
66 Parentiné Ipacs Katalin A SZENTÉVEK AZ IRODALOMBAN ÉS A MŰVÉSZETEKBEN Mégegyszer és utoljára visszatérve a szentévek történetére, most a jubileumok és az irodalom, illetve a művészetek kapcsolatára szeretnénk rámutatni. Természetesen csak néhány epizód felvillantására szorítkozhatunk. Az egyház történetének első szentévét 1300-ban ünnepelték. A jubileumi zarándokok sorában a világ egyik legzseniálisabb költőjét is ott találjuk: Dante Alighierit. A mélyen vallásos toszkán költőben nyilván nagy élményeket hagyott a jubileum, mert az Isteni Színjáték több énekében felfedezhetjük nyomait. A Pokol 18. énekében a szenvedők vonagló kavargását az Angyalvár hídján a Szent Péter-bazilika felé tartó zarándokok gomolygásához hasonlítja. íme Babits Mihály fordításában az említett két tercina: „Rómában a jubileumnak évén rendezték így járását a tömegnek, a hídon, a tolongás nagyra nővén, hogy át az Angyalvár felé mehetnek egyik szélén Szent Péter templomához, a másikon meg vissza csak, a hegynek.,, A Paradicsom egyes énekeiben is felfedezhetők Dante jubileumi élményei, méghozzá a zarándoklat három kiemelkedő mozzanata: a költő első találkozása az örökvárossal, látogatása a Szent Péter-bazilikában, és a Veronika-kendő, amelyet a szentév során minden pénteken és jelentős ünnepnapon felmutattak a hívőknek. Most csak a Veronika kendőjéről szóló szakaszt idézzük, ugyancsak Babits fordításában a Paradicsom 31. énekéből: „Mint ki messziről, tán Croátiából jön, bámulni a Veronika-kendőn, melynek oly nagy hírét hallotta távol, és míg mutatják, nézi csak merengőn: „Szent Uram Jézus!” - mondja mind magában - „ilyen volt hát az arcod, én Teremtőm!” Giovanni Villani firenzei kereskedőt is a kor írói közé sorolhatjuk, bár művei értékét inkább érdekes történelmi feljegyzései adják, semmint irodalmi igényük. Krónikája megírását szentévi zarándoklatáról visszatérőben határozza el. Villani határtalan lelkesedéssel számol be római élményeiről. „A legcsodálatosabb dolog volt, amit életemben láttam” — olvassuk leírásában. ,A római népen kívül kétszázezer zarándok jövés-menését figyelhettem meg. Mindenki elégedett volt, a lovak éppúgy, mint a személyek, mert mindenkit elláttak szállással és élelemmel. A zarándokok nagy türelemmel, tolakodás és perlekedés nélkül járták a búcsúhelyeket. Minderről személyesen tanúskodhatok, mert jelen voltam és láttam.” Villani a firenzei zarándokok között megemlíti Cimabue, Giotto és a muzsikus Casella nevét, de érdekes módon nem beszél Dantéról. Amint maga
