A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-02-01 / 2. szám

62 radalminak minő­sülnek azok a cse­lekmények, ame­lyeknek célja a szocialista rend­szer és a prole­tárdiktatúra poli­tikai rendjének felforgatása, a Kí­nai Népköztársa­ság létének veszé­lyeztetése. A Kínai Nép- köztársaság 1982 decemberében életbe lépett új alkotmánya biztosítja, hogy „állampol­gárai vallásszabadságot élveznek. Semmilyen állami szerv, hivatalos vagy magánszervezet sem kényszeríthet senkit arra, hogy higgyen vagy ne higgyen a vallásban. A hivő vagy nem hivő állampolgárok bármi­nemű megkülönböztetése tiltott. Senki nem használhatja fel a vallást ellenforradalmi vagy olyan cselekedetek végrehajtására, amelyek ká­rosak a közrendre, az állampolgárok egészségére vagy az állami okta­tási rendszerre. A vallási tevékenységeket nem ellenőrizhetik idegen hatalmak.” A hivatalos vallások vezetői az új alkotmányt a vallásszabadság kiteljesedéseként üdvözölték. Abban is egyetértettek, hogy az idegen hatalmak beavatkozására vonatkozó záradék biztosítja Kína függet­lenségét és a kínai egyházak szuverenitását. 3. A kormány és az egyház közötti együttműködés hivatalos szervei 1978-ban ismét létrehozták a kulturális forradalom idején be­szüntetett vallásügyi intézményeket. Ezenkívül megalapították a vi­lágvallások kutatásával foglalkozó intézetet is, ahol — a marxista ideológia szerint — tudományos szintű valláselemzéssel foglalkoznak. A kormánnyal és a kommunista párttal együttműködő hivata­los egyházi szervek a következők: a protestáns egyházak három auto­nómiájának Hazafias Mozgalma, valamint a Kínai Katolikus Hazafias Szövetség. Mindkét szövetség egyértelműen politikai jellegű. Céljuk, hogy az egyházakat Kína modernizálása felé irányítsák, természete­sen a kormány vezetése alatt. Az egyházak nem azonosítják magukat a hazafias szövetségekkel, mivel azok túlságosan kormánybarátok és politikai jellegűek.

Next

/
Thumbnails
Contents