A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-02-01 / 2. szám

59

dést emberi szavakkal megközelíteni. Minket akar — avagy, ha nem tudsz az „akar" szóban egy pejoratív ízt nem észrevenni — semmit nem akar. Kommunikációt akar, önmagát akarja adni, avagy téged ösztönöz arra, hogy felé fordulj, ajándékozd önmagadat. Azt akarja mondani, hogy örül, hogy vagy. És hogy te is örülj, hogy ő van.

Ennek örülök most. örülök, hogy ő van, és ebből rögtön következik, hogy örülök, hogy én vagyok. Nem tudom a logikai lépést igazolni. És örülök, hogy mások vannak, és ezek között biztosan több van, aki örül, hogy én vagyok.

Ebben látom papságomat. Beszélni az örömről, ami ért. Ha arról beszélek, hogy hívást érzek, nem gondolok semmiféle bonyolult dologra, hiszen ami a tudás szintjét illeti, én sem tudok semmivel sem többet, mint bárki más. Egyszerűen minden, ami Istennel kapcsolatos, izgalommal tölt el, elvakít, elcsodálkoztat — és ezt a csodálatot szeretném embertársaimmal megosztani. .. .

Magyary Csilla

... MERT ISTEN SZERET

Arcom lehet torz, hajam fénytelen, a két szemem vak és süket fülem, az állat is elfuthat előlem és kerülhetnek mind az emberek, mégis szép vagyok — mert Isten szeret!

Nem írok könyvet és nem olvasok, a koldusnál is koldusabb vagyok, csiüagtalanok éjszakáim is, de fény övezi mégis lelkemet s gyönyörű vagyok — mert Isten szeret!

Gúnyolhatnak és kinevethetnek, kővel dobhatnak, bottal üthetnek, s ha mindenünnen kitaszítanak, a magas hegyre mégis felmegyek angyalszárnyakon — mert Isten szeret!