A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11-12. szám

572

Jött is nemsokára a lőcsfalvi pap, üdvözölte az orvost, aki röviden elmondta neki a problémát. Alig lépett be a szobába, a kis Olga feltárta kis karjait,

— Pap Bácsi, bántani akarnak ezek a csúnya emberek — tört ki belőle a hang rekedten.

— En nem engedem, hogy bántsanak téged — és odatérdelt a kis karosszék elé, melyben a lányka ült.

— A doktor bácsi jót akar neked, apa meg a mama is! Lássuk hát, mi van a kis torkodban! Mutasd meg a pap bácsinak - apásko- dott Olgával a pap. S tényleg az orvos ott volt a pap megett. Olga kitátotta a száját. ..

— Mondd szépen hangosan: „Ál Ál Ál ” — Kérlelte a pap, mire csak úgy repültek a szájacskából az Á-k. Az orvos rögtön látta a diftéria áruló jeleit.

— Adják ide nekem a kis falapátot vagy egy kis kanalat — kérte a pap. — No most, kis Olgácska, gondolj a kis Jézuskára a kereszten, ott szenved érted. Most azt kéri tőled, engedd szépen, én beteszem a szájadba ezt a kis kanalat! Megengeded?!

— Á! Á! Á! - mondta a kis Olga, s a pap belehelyezte a kanalat, oda, ahová az orvos mondta.

— No most, Olga, engedd a Jézuska kedvéért, hogy a doktor bácsi jobban megfeszítse a szádat a kis kanállal. Kicsit fájni fog, de Jézuskának is fájt ott a kereszten!

Közben egy tűszerű szerszámmal az orvos kicsippentett egy kis szövetet a húsból, a torok környékén. Olga erre olyat rúgott hogy a lőcsfalvi pap hátraesett.

— Nem baj már — szólt az orvos — , ami nekem kell már megvan !

így történt, hogy a diftériát idejében kikezelték, és fáradságos küzdelemmel az orvos, az apa és anya megmentették a diftériától a kis Olgát.

★ ★ ★

A pap, mikor búcsút vett tőlük a sikeres papi ,,beavatkozás” után, csak annyit mondott:

— Emlékezzenek a Szentírásra! Ott van megírva, hogy Jézus, miután meggyógyította a beteget, rájuk parancsolt, hogy ne híresz- teljék, mi történt, mert akkor éjjel-nappal hívni fognak a makacs gyerekek megszelídítésére. Ez egy kicsit sok lenne egy ilyen öreg papnak.