A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
573 Bemarda 152. ZSOLTÁR (Karácsonyi hálazsoltár) t Uj éneket énekeljetek! Te száztíz kilométeres sebességei rohanó hóvihar, te tizenkilenc fokos téli fagy, ti befútt utak, ti lomhán utazó jégtáblák a Dunán, ezt hirdessétek! Ti vonatra várakozó, ácsorgó emberekkel megtelt pályaudvarok, ti a vonalak kiszabadítására kiküldött vasutasok, katonák, ti hivatásos és kényszerített lapátolok, az ú j éneket énekeljétek! Ti a meleg szobából együtt-kibámulók, s elszakító ttan karácsonyolók, erről beszéljetek! Mert a mindenség Ura, a menny Királya a Tejút csillagkövezetén át leszállt a Földre . . . s elment az uralkodók pompás palotái, a gazdagok fényes villái, a becsületes polgárok emeletes házai és az egyszerű, nyíltszívű szegények meleg kunyhói mellett , és lelkem bús, komor barlangét, szeretetem metsző, didergető hidegét, belső világom piszkos, bűzös istállóját, fösvény szűkmarkúságom rozoga jászolát, hiú gőgöm fénylő, sárga, aranyt mintázó szúrós szalmáját, szürke, penészfoltos, kimúlt, rothadó szalmáját, ígérgetésem elnyűtt, szakadozott rongyait választotta lakásul, és csökönyösségemnél, és értelmetlen, földhöz tapadt tekintetemnél melegedett: a szamár és ökör párás, gőzölgő lehellete mellett melegedett. .. és kitartott választásánál, és nem menekült máshova ... és itt fogadta az angyalok énekét, és az Őt keresők hódolatát,
