A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
56 kell törődnünk. A lelket sorvasztó aggodalmaskodástól akar távoltartani. Hiszen az Isten gondviselő Atya, és mi csak kezelői vagyunk a földi dolgokban. * * * Igenis, elfelejtheti még az anya is a gyermekét. ,,A szívem törte össze.” , JHintha kést forgatott volna a szívemben. Ezt már sohasem felejtem el!” De Isten ennél is több és jobb. Az ember még elfelejti, hogy nem a saját magáé. Még önmaga sem. Annál inkább nem a világ és a többi ember. „Minden a tietek, ti meg Krisztuséi, Krisztus pedig az Istené!” * * * így kerülhetjük el, hogy rabszolgái legyünk valaminek, vagy esetleg valakinek is. Hisz Istené vagyunk. Rabszolga. „A gyökerek” és a „Jézus élete” volt a két nagy film, amit tíz- és tízmilliók néztek meg. A rabszolga mindenestől a gazdájáé. Élete is, munkái is, családja is, és amit termel, az is. * * * Van, aki a pénz, van, aki az élvezet, van, aki a dicsőség rabszolgája. . . „Isten rabjai.” Istenük a has. A pénz az istene. Önmaga istene, kisistene. A világ javai körül az a nagy kérdés, hogyan szerezte valaki. Becsületes munka, odaadás? Vagy ebül szerzett jószág? Még az is kérdés, hogyan használja fel? Maga és mások javára? Mert aki csak itt gyűjt, azt moly és rozsda emészti meg. Nem viszi magával. De aki Isten akarata szerint használja fel, annak üdvössége lehet. Kelemen József TALÁLGATÁSOK . . . Mindennek kulcsa a hit. Ez az átkozott, kegyetlen, félelmetes, ugyanakkor örömteli, jóságos, simogató dolog. A hit marcangol, darabjaira szedi szét az embert. Követel, félmegoldást el nem fogad, míg teljesen át nem alakít. Nehéz hinni, de még nehezebb nem hinni.
