A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-02-01 / 2. szám

55

Mind a magyar, mind az angol sok mindenre használja a szót: „szeretet — love”. Szeretem a csörögefánkot, a jó boritalt, az új tanáromat, az új ruhámat. Gyermekemet és családomat. Szeretem az Istent.

* * *

Nem szülő és gyermek szeretete, nem gondoskodó szeretet, a sztorgé. Nem az erosz, a vonzódáson alapuló, sokszor önként fellépő (sokszor szinte ellenállhatatlan). Nem is a barátok meghitt közössége, a hűség és az áldozatos jóakarat, a philia.

De a feltétel nélküli jóakarat, a belső jóságon és lelki nemességen alapuló törhetetlen jóakarat, azaz a másiknak jót akaró, javát kereső lelkűiét. Agapé.

Mint a példák: ahogy Isten esőt hullat jóra, rosszra; napját fel- virrasztja igazra, gonoszra. Nem, mert ők jók, és ezt érdemlik. De mert Ö az Isten, a jó.

* * *

Miért? Mert Isten — Isten. Ez a jóság az Ő természete. Várja ezt az embertől? Igen, mert saját képére és hasonlatosságára teremtette. A tökéletesség abban áll, hogy teljesíti, betölti, véghezviszi, amiért alkotva van. A tökéletes a görög szövegben: teleiosz. Céljának, rendeltetésének megfelel.

Az ember célja, feladata, tökéletessége, hogy meglássák rajta, a mennyei Atya gyermeke, hogy Krisztus testvére. „Krisztus jóillata vagyok.”

* * *

Ez a szeretet nem érzelem, de akarat kérdése. Nem azért szeretem, mert tetszik, mert vonzódom hozzá, hanem mert helyes, mint az angolban a „like” és a „lőve”. Nem szereted; de megeszed, de felveszed, de megteszed, de eltűröd. Mert nem akarod megbántani, kedvét szegni. Örömet akarsz neki szerezni. Mert tudod, ez a helyes. Mert tudod, így tesz Isten is veled.

Február 26. - ÉVKÖZI 8. VASÁRNAP „ÉN EL NEM FELEJTELEK SOHA!”

A szentmise olvasmányai: íz 49,14-15: Isten senkiről sem feledkezik el.

lKor 4,1—5: Istené az ítélkezés, mert Ő ismeri a szívek szándékait.

Mt 6,24—34: Bízzunk mennyei Atyánk gondviselő jóságában!

A hegyi beszéd nehéz szövegei közé tartozik a mai is. Éppen ezért keresnünk kell az igazi értelmét. Mert nem arra tanít, hogy nem