A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11-12. szám

548

A vigília főétkezése rendes vacsoraidőben történik. De Szeged vidékén addig nem ülnek asztalhoz, amíg az első csillag meg nem jelenik az égen. A távollevő családtagoknak is terítenek nem egy helyen, sőt az elhunytaknak is készítenek tányért. Van, ahol a terített asztal egész éjszakára úgy marad, hogy a Szentcsalád is leülhessen, ha betér a házba. Van, ahol az asztal alá kis teknőt helyeznek. A vacsora fogásaiból mindenki tesz bele, ezt másnap a szegényeknek adják. Hogy a karácsonyi asztalra három abroszt is tesznek, ez annak a liturgiái előírásnak a vetülete, hogy az oltárt három terítővei kell letakarni. Az asztal díszét alkotja a kaszakő, a só és a lucabúza. A nép a megtestesült isteni Igét, az emberré lett Istenfiát a kizöldellő búzaszem és a kenyér képében is szemléli, ünnepli. Mezőkövesd jámbor értelmezése szerint, még a vetés is eljön köszönteni a kis Jézust.

— 8 — A földre szállott Ige misztériumára akar emlékeztetni a karácsonyi ostya vagy — más elnevezéssel — molnárkalács. Egyes falvakban a kántor küldte ki a családoknak, és a szentestén eszegették, másutt a szobát díszítették vele. A gazdaasszony a gyerekeknek, akik hozták, tojást, diót, aszalt gyümölcsöt ajándékozott.

A karácsonyi kenyér is a szakrális szimbólumok közé tartozott. Az asztalra egész kenyér, a kis Jézus számára cipó került. Ez utóbbit a szegényeknek adták. A nagy kenyeret a gazda szegte meg. A szenteste kedvelt fogása a mákostészta, guba vagy más kalácsféle. Mint a karácsonyi kenyérnek a morzsáját, úgy a kalácsnak is apró hulladékát tűzbe kellett dobni, mert a közfelfogás szerint szentel- ménynek számított. A méz, dió, alma, só, kapor, továbbá a fokhagyma is a szentelményeknek kijáró tiszteletet parancsolt. A méz, mert ugyanazok a méhek készítették, amelyek az oltárgyertya viaszát adták a templomnak. A dió mint ősi Krisztus-jelkép, az édesanyja szűzi méhében, majd a sziklasírba rejtőzködő megváltóra emlékeztet. Az alma mint a paradicsomi életfának gyümölcse, ahogyan az ének is mondja:

A kis Jézus aranyalma,

Boldogságos Szűz az anyja . . .

— 9 — A vacsora és az éjféli mise közti időben a család várta a kántálókat. Az angyali vigasságot fiúgyermekek énekelték házról házra, ablakról ablakra. Vidáman csendül az éjszakában a gyerekhang: „Möghallgatják-e az angyali vigasságot?” A kedvező válaszra rázendítettek:

Örüljetök, örvendjetök E napon vígan lögyetök Mindnyájan most vigadjunk,