A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11-12. szám

— 10 — Az éjféli misére harangszó hívta a népet. De ez is más volt, mint máskor. BETLEHEMES pásztorok Székesfehérvár parasztpolgársága szerint az első harangozásra megnyílik az ég, és beharangozásig így is marad. Ezt az időt békességben, szeretetben kell eltölteni. Az éjféli harangszóra pedig az istállóbéli jószág is talpra áll.

Mert ma született Urunk, Siessünk, ne késsünk, Bötlehömi istállóhon

induljunk.

Isten Fia a jászolban Szénán fekszik a szalmában Szűz szent Anyja ringatja Szent József takargatja, Pásztorok, vigadjunk,

Mert születött Urunk,

Kit régön vártunk.

549

Karácsony éjjelén még a falusi bakternak a mondókája is az ünnephez igazodott. Lövő régi karácsonyi bakterénekéből idézzük a 11 órára írt versszakot:

Öh emberek, örvendjetek, Tizenegy óra!

Az Úr Jézus Betlehembe Jön az éjszaka.

A szegény pásztorokkal Menjünk ajándékokkal. Tizenegy óra! Örvendezzünk ma!

— 11 — Éjfélkor a bakternak nem kellett verselnie, mert hosz- szú harangszó köszöntötte az ünnepet.

Az éjféli órának csodálatos színeváltozását, paradicsomi boldogságát már a Debreceni-kódex is magasztalja, fölidézvén vele a magyar középkor archaikus világát is. Az 1519-ből való kódex teljes magyar legendáriumnak a töredéke. November 30-tól március 25-ig tartalmazza a szentek legendáit a ferences misenaptár rendje szerint. A csík- somlyói ferencesektől került a Debreceni Kollégiumba. A magyar nyelvemlékek e féltve őrzött kódexe ma is a debreceni Református Kollégium könyvtárában van. Az első karácsony éjszakáját így magasztalja a szerző: