A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11-12. szám

547

már nagyobbacska, első ösztönös mozdulatuk: kezet nyújtanak annak, akinek nincs keze. . . Pajtásai iskolába járnak. Boldogan menne ő is, dehát a falu 3 km- re van, és a gyerekek nem szeretik egy „szörnyeteg" szomszédosságát. Szerencsére egy derék tanítónő segítségével követni tudja a tanulmányokat, és év végén sok jutalmat kap. Az elsőáldozás ideje is elérkezik; micsoda boldogság a megelőző háromnapos közös lelkigyakorlat, ahol kaján kis társai megannyi angyallá válnak, és nem gúnyolódnak vele!. A szívébe szálló Úr Jézustól jellegzetesen ezt kéri: „Istenem, segítsd szüléimét! Könyörülj a betegeken!" Egy folyóiraton keresztül korán levelezésbe fog sorstársaival, betegekkel. Szép barátságok fűződnek így.

Minden igyekezete most már az, hogy valami módon kivegye részét a házimunkából, és hogy pénzt kereshessen - sok pénzt - övéi segítésére. Rosszul fizetett varró- és hímzőmunkákat vállal. Közben felhívják figyelmüket egy ortopéd professzorra, aki műlábat csinálna neki. Mikor az orvos meglátja, elégedetten mosolyog: „Akaratos arcocska. Ilyen gyerekkel mindenre lehet vállalkozni." Denise meg is tanul járni bonyolult gépezete segítségével , de a megerőltetés lefogyasztja, kimeríti szervezetét, a gép folytonos igazgatásra szorulna — a kísérletet nagy kétségbeesésére fel kell adni.

Természetesen egyre fölmerül benne sorsának „miért"-je. Egyszer egy ostoba szóbeszéd kavarja fel kis szívét: apja rálőtt a kálváriára, azért verte meg gyermekében az Isten. Hogyan hihetné, hogy Isten őt, az ártatlant bünteti? Aztán megtudja: csakugyan történt egy ilyen eset, de apja lakóhelyétől 60 km-re, és az akkor 13 éves volt... ó, az emberek! Mások gúnyos mosollyal emlegetik jelenlétében, hogy a szülők éretlen szőlőt ettek, és a gyerekek foga elvásik tőle. Ő maga először egy intelligens, atyai orvossal mer beszélni erről a kérdésről. Az arra hivatkozik, hogy szülőhazájában sok az alkoholista, s ennek következményei kiszámíthatalanok, testileg is, szellemileg is. Még mindig jobban szereti, hogy ilyen, mint ha idióta lenne — mondja Denise. „Ebből a beszélgetésből az derül ki, hogy ne haragudjanak ezért senkire, se emberekre, se Istenre, Magam is mindig ezt gondoltam." De ami végképp kinyitja a szemét, at apjának egy elbeszélése, amikor a vásáron egy kétfejű és hatlábú borjút lát. Hát ebben ugyan ki volt a „hibás", az állat vagy a szülei?. .. A töprengés teljesen értelmetlen.

(Folytatjuk.)

Orbán Miklós

JELKÉPEK ÉS CSALÁDI PARALITURGIÁK A MAGYAR PALU KARÁCSONYVÁRÁSÁBAN

(Az első rész 1982. decemberben, az 543-547. lapokon jelent meg.)

— 7 — Sok falu karácsonyesti hangulatához tartozott, hogy puskalövés előzte meg a karácsonyesti étkezést. A böjtöt szigorúan tartották. Sokan csak kenyéren és olajozott nyers savanyúkáposztán éltek egész nap. Mások kenyéren és vizen böjtöltek. A gyerekeket is megkoplaltatták, de avval vigasztalták őket, hogy majd meglátják az aranyszekeret (másutt at ezüstcsikót) az égen.