A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11-12. szám

536 ja, szívedet átalakítja. En csak előhírnöke vagyok annak a Krisztus­nak, aki mint a béke fejedelme és a szeretet királya közeledik hozzád minden alkalommal, de főleg az adventi várakozás szent hetében, főleg a béke és szeretet ünnepén, karácsonykor. Készítsétek elő az Úr útját! December 16 - ADVENT 3. VASÁRNAPJA A KRISZTUS JÖVETELÉBŐL FAKADÓ ÖRÖM A szentmise olvasmányai:íz 61,l-2a,10-ll: „Örvendezek az Úrban.” ITessz 5,16-24: ,Aki meghívott benneteket, az hűséges, és megtartja szavát. ” Jn 1,6-8.19-28: A Megváltó máris köztünk van, de sokan nem ismerik föl. A várakozás hangulata mindinkább a bízó reménybe és az ör­vendező örömbe csendül át. Izaiás próféta már látja a nép szabadulá­sát, a messiási boldog idő eljövetelét, azért ujjongva ujjong az Úrban, aki valóra váltotta ígéretét: a kifosztott, meggy alázott, megtiport né­pet újra felöltözteti menyegzős ruhába, méltóvá teszi magához, és be­teljesíti rajta ígéreteit. A hívő ember tehát a szorongattatás, üldözte­tés, sokszor aggodalom közepette is járja az élet útját, a Krisztus-kö­vetés útját. Azzal a tudattal kell járnia ezt az utat, hogy aki hívta és az útra elindította, az hűséges Isten, megőrzi bennük a kegyelmet, a kincset, amit rájuk bízott, megőrzi egészen eljövetelének napjáig. Ha valamikor a remény és bizalom erősítésére szükségünk volt, a mai korban biztosan szükségünk van arra, hogy a bízó remény el ne apadjon szívünkben, lelkűnkben, hanem erősödjék. Nem azért, mert mi jók és hűségesek, nagyon iparkodók, nagyon odaadok va­gyunk, hanem mert hűséges az Úr. Minden ember, akiből remény és bizalom árad, erősíti a többieket. A hívő keresztény ember, aki de­rűben, békés lelki örömben és bizakodó reménykedéssel járja az élet útját is, a szorongatás napjait és esztendeit, jel a többiek számára. Mint ahogy erre biztatott minket a vatikáni zsinat is, hogy i- lyeneknek kell lenni, tanuságtevőknek, mint ezt mondta már Jézus a programbeszédjében, hogy a világ világossága kell legyünk. Akik mint mécsesek utat mutatnak a napkelte felé, mint János is. Ö tud­ta, hogy nem ő a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról és az igazságról. A Szentatya kanadai zarándoklata, látogatása alkalmával fogalmazta meg egyszer egyik protestáns lel­kipásztor kedvesen, alázattal és hálás lélekkel: az a nagy dolog ebben a látogatásban, hogy reményt kelt és bizalmat önt az emberek szívébe. Túlmutat a mindennapos élet anyagi, technikai és hasonló kérdésein

Next

/
Thumbnails
Contents