A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
537 és problémáin, a lélekdimenziókra, az emberi lélek igényére, vágyára és aspirációjára; s mindig azzal biztat bennünket, ami mind valóra váltható, vagy mind életre váltható a feltámadt Krisztus erejével. Bizalomnak, az elkötelezett szolgálatnak s a győzelmes reménynek az előhírnöke ez az ember; azért jelent annyit az útja mindenkinek, akiben jóakarat van, mert megint reményt kelt a szívünkben. Tanúságot tesz ő mosolyával, szeretetével a világosságról, ami a világba jött, és hajlandó mindenkit megvilágítani és megerősíteni, aki őt befogadja. December 23 - ADVENT 4. VASÁRNAPJA FELTÁRULNÁK ISTEN ÜDVÖZÍTŐ SZÁNDÉKAI A szentmise olvasmányai: 2Sám 7,1—5.8b—11.16: „Uralkodni fog mindörökre.” Rom 16,25-27: Krisztusban nyilvánvalóvá lett és beteljesedett Isten üdvözítő szándéka. Lk 1,26-38: Isten megígéri a Megváltó születését, aki Király mindörökké. Mindhárom olvasmány karácsonyra mutat. Előkép az ószövetség olvasmánya, hisz a királyi család kihalt, trónja elpusztult. De az a királyság, amit Isten az ő Fiának ígért, az örökre megmarad. „Fiam vagy te, örök szülöttem.” Épp ezért Jézus Krisztusban minden dicséret és tisztesség és magasztalás Istennek, aki megváltót, üdvözítőt adott. Népének tett ígéretét mind beváltja az ő új népében, az új Izraelben. Az angyali üdvözlet szavai pedig beszélnek arról a fiúról, akit a szűz fogan, s akit Jézusnak hív, s aki az Úr alázatos szolgálóleánya szavára: „Én az Úr szolgálóleánya vagyok! Legyen velem a Te igéd szerint!” — testet öltött, és közöttünk lakott. A karácsony a kis Jézus ünnepe, a karácsonyi Isten nagy megváltó tervének megjelenése a világban egyszerű, szerény formában az egész világ végéig s az egész örökkévalóságon át érvényes eredménnyel. „Dicsőség a magasságban Istennek”, éneklik majd a karácsonyi angyalseregek, s tőlük átveszi az egész Egyház, s a vasárnapi szentmisékben ünnepi alkalmakkor, de főleg karácsony éjszakáján és ünnepkörében a dicséret, az imádás, a hálaének szava tör az ég felé. A Szentatya kanadai látogatása idején feltűnően sokszor kezdte azzal a szentbeszédét, hogy vissza-visszatért az Isten nagy jóságára. Akit magasztalni, imádni, tisztelni kell, főleg a megváltásban mutatkozó atyai jóságáért, szeretetéért. Szent Pál dogmatikailag óriási fontosságú Római levele a Jézus Krisztusban való megváltásról beszél. Az új Ádámról beszél, akiben
