A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
523 községi tanács valódi célja nem az, hogy a véleménynyilvánítás jogát biztosítsa a világiak számára, hanem az, hogy a világiak a plébánost az egyházközség lelkipásztori programjainak és szolgálatainak terén tanácsukkal segítsék. Az egyházközségi tanácsok nem törvényhozó testületek, pénzügyi tanácsok vagy sérelmi bizottságok; egyetlen céljuk az egyházközségi élet és a lelkipásztori tevékenység fellendítése. A plébánost segítik abban, hogy a szükségleteket felismerje, a programokat kidolgozza, a szolgálatokat javítsa, és azok eredményességét kiértékelje. - (A fordítást P. Chilla Raymond készítette.) Mi nem az egyházközségi tanács? Az új egyházjog nagyon világossá teszi azt, ami azelőtt nem volt egészen világos: hogy az egyházközségi tanács nem törvényhozó testület. Nem olyan tanács, amely rendeleteket hoz, eljárásmódokat leszögez, szabályzatokat ad ki. Semmit el nem rendel, elő nem ír, engedélyez vagy szabályoz; nem tilt, javít vagy kötelez. Nem tesz határozatokat a plébános elé, hogy mit írjon alá, vagy mit tiltson meg. A latin nyelv néha árnyaltabb, mint az angol. Például beszélünk II. vatikáni zsinatról. Angolul Vatican Council II a neve. Az angol council szó a latin concilium szóból származik, és törvényhozó testületet jelent. Amikor egyházközségi tanácsról vagy a papok egyházmegyei tanácsáról beszélünk, az angol council szó a latin consilium szóból jön, amely világosan törvényhozásra nem illetékes testületet jelöl, hanem a jelentése tanácsadó testület. A jelentéskülönbség az angol fordításban elvész. (A magyar tanács szó jelenthet törvényhozó testületet, de tanácsadó testületet is.) Ez a nyelvi finomság sok zavarra adott okot az egyházközségi tanácsok szerepének megértésében. Az új kánonjog — hogy elejét vegye minden hasonló, fordításból eredő zavarnak — kifejezetten említi, hogy az egyházközségi tanács (consilium) „csak tanácsadó” testület (536. kánon). Másodszor, az egyházközségi tanács nem pénzügyi tanács. Az egyházi törvény most megkívánja, hogy „minden egyházközségben legyen pénzügyi tanács, amelyet egyrészt az egyetemes /egyházi/ törvény, másrészt a megyéspüspök által kiadott utasítások szabályoznak; ebben a tanácsban a keresztény hívek segítik a lelkipásztort az anyagi javak kezelésében” (537. kánon). Ezek szerint a lelkipásztor felelősségének egyik jelentős része teljesen kívül áll az egyházközségi tanács feladatkörén és hatáskörén, és egy másik testületnek, a pénzügyi tanácsnak a hatáskörébe tartozik. Hogyan válasszuk szét a pénzügyi tanács és az egyházközségi tanács hatáskörét? Egyesek a ,javak” és a „szolgálatok” szétválasztását ajánlották; mások „közigazgatási” és „apostoli” feladatokra osztották a teendőket; ismét mások a plébániai életet „lelki” és „evilági” tevékenységekre osztanák. Egyesek a lelki- pásztor pásztori és ügyintézői felelősségének megfelelően választanák szét a két tanácsot. Mindenesetre az egyház új törvényéből világos, hogy az egyházközségi ta
