A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
524 nács hatásköre nem terjed ki az egyházközség közigazgatására, hanem az ún. „lelkipásztori” tevékenységekre korlátozódik. Ezért az egyházközségi tanács (parish council vagy parish advisory board) pontos neve tulajdonképpen: az egyházközség lelkipásztori tanácsa. Harmadszor, az egyházközségi tanács — nevezzük ezentúl pontosabb kifejezéssel lelkipásztori tanácsnak — nem az egyházközség sérelmi ügyeinek orvoslására alakult mechanizmus. Amint fentebb leírtuk, a lelkipásztori tanács elsődleges feladata nem az, hogy a hívek jogát biztosítsa szavuk hallatására; még- csak nem is az, hogy általa a plébános az egyházközség ütőerét érezhesse. Mi a lelkipásztori tanács? A lelkipásztori tanács létrehozásának és alkalmazásának egyetlen célja az, hogy céltudatosan erősítse az egyházközségi életet és a lelkipásztori tevékenységeket. A lelkipásztor azért alakítja a tanácsot, hogy kiteijessze és felerősítse a határozathozó eljárást a következő tereken: 1) lelkipásztori tervezés és célkitűzés, 2) lelkipásztori programok kifejlesztése és kivitelezése, 3) lelkipásztori szolgálatok feljavítása, 4) a lelkipásztori hatékonyság kiértékelése. Bertram Griffin atya a Chicago Studies egyik nemrégi cikkében (1984. áprilisban) találóan foglalta össze: „A lelkipásztori tervező tanácsnak a célja az, hogy Isten népének életét és tevékenységét tanulmányozza, azaz kutassa ki, mik Isten népének szükségletei, elgondolásai, reményei, tevékenységei stb.; másodszor, értékelje ki az egyházközséget az evangélium fényében; és harmadszor, ajánljon módszereket és programokat. Az egyházközségi tanács feladata nem az tehát, hogy elhatározza, hogy a nemzeti zászló a szentélyen belül vagy kívül legyen, és uborkát vagy salátát szolgáljanak fel az egyházközség vacsoráján. Az egyházközségi tanács feladata az, hogy az egyház küldetésével foglalkozzék, a hosszú és a rövid lejáratú célkitűzésekkel, és kitervezze azokat az eljárásokat és folyamato
