A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
520 Mikor az újonnan házasulandók eltávoztak az irodából, a lőcsfalvi elgondolkozott az emberi szív titkos utain. Mert még ott az új világban, az új életben sem tudott a sírhalomtól elszakadni a szívük, s nemcsak misét mondattak értük, hanem gondoskodtak a sírok gondozásáról, megkérvén az öreg özvegy Tőgyesinét, Jóska anyját, ahol a pap gyakran találkozott vele gondozván a két sírt, melyeken a meleg időszakokban mindig volt virág, télen pedig örökzöld bokrocska. Teleki Béla A NEVELÉS ISKOLÁJÁBAN Múltkori fejtegetésemmel arra hívtam fel a szülők figyelmét, hogy engedjék élni gyermekeiket. Ne fojtsák meg őket gondoskodásukkal, védelmezéssel és oltalmazással. Engedjék, hadd tapasztalják meg a gyermekélet nehézségeit. Ugyanakkor segítsék őket abban, hogy maguk keressék és találják meg a megoldásokat. Megoldani gyermekeink problémáit nem a szülők feladata. A szülő kötelessége: adjanak jó példát a vallásos és becsületes é- letre, s figyeljék gyermekeik érzelmi hullámzásait. Ez a nevelésmód könnyebb a szülőknek és hasznosabb a gyermekeknek. Nymodon nőnek életerős és önálló emberekké. Szeretném ismertetni, hogyan némítják el a szülők segélykérő gyermekeiket akaratlanul. IV. NE FOGD BE A GYERMEK SZÁJÁT! A problémákkal viaskodó gyermek feltárja szülei előtt az életével, iskolával és hitével kapcsolatos nehézségeit. Persze mindezt a maga sajátos módján teszi. A szülők inkább saját terveikre és a gyermekük jövőjével kapcsolatos elképzeléseikre figyelnek. Pedig a gyermek fontosabb a vele kapcsolatos terveknél. Ezzel azután belefojtják a szót. Nem rossz akaratról van itt szó. A túlzott felelősségtudat és az elhirtelenkedett válasz rovására írnám a hibát.
