A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
514 Problémák és Megoldások Somfai Béla AZ ÉLETFENNTARTÁS MESTERSÉGES ESZKÖZEINEK JOGI ÉS ERKÖLCSI PROBLÉMÁI (II) BÍR ósá gi döntések 1976-ban New Jersey állam Legfelsőbb Bírósága a Quinlan- ügyben a ,,right of privacy”, a magánosság joga alapján hozta meg híres döntését. Mivel Karen nem volt képes arra, hogy maga hozza meg döntését, gyámja (fogadott szülei) gyakorolták ezt a jogot, kezelő orvosaival egyetértésben. A döntésnek ez a része a hagyományos keresztény alapelvekkel teljes összhangban maradt. Ugyanakkor a döntés elfogadhatóságának megindoklásában a bíróság feltételezte, hogy az öntudatlan beteg, helyzetének felismerése esetén, a halált választaná. Ez a feltevés, amint Peter Riga megjegyezte, veszélyes lépés a törvényhozás történetében, amennyiben a nem szándékos euthanázia lehetőségének nyitja Karen Ann Quinlan meg az utat azzal, hogy elfogadja a halálba való beleegyezes lehetőségét az öntudattal nem rendelkező beteg esetében. A súlyosan fogyatékos, hetven év fölött lévő Joseph Saikiewicz számára egy kevés reményt ígérő és sok kellemetlenséggel járó eljárás alkalmazását mérlegelték azzal a céllal, hogy előrehaladott állapotban lévő vérrákját kezeljék. A végső döntés Massachusetts állam Legfelsőbb Bírósága elé került. Ez a Quinlan-döntés alapelvével ellentétben azt hangsúlyozta, hogy a „tárgyilagos és elfogulatlan vizsgálat biztosítása” céljából a helyettes döntést csakis a bíróság hozhatja meg. Ez a feladat, hangsúlyozta a bíró, nem bízható senki másra, sem a családra, sem pedig az orvosokra. Az öntudatlan betegnek elvben megvan a joga a kezelés visszautasítására, tehát a helyettes döntésnek azonosnak kell lennie azzal, amit a beteg tenne abban az esetben, ha beszámítható lenne. A kérdéses kezelés visszautasítását azzal indokolta meg a bíró, hogy értelmének használata esetén Mr. Saikiewicz belátná azt, hogy a számára az adott lehetőségek között az életnek nincsen semmi értelme.
