A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
513 saját sírkamrájára, melyik módszerrel számítaná ki?" „Az nem lenne csonka gúla. . ." — válaszoltam szerénységtől tündöklő arccal, mert az öreg a tréfát is értette. A folyosón hárman vártak. „Csikasz, mit kérdezett? . . . Mind a kettőt?. . . hogy a geometriai képleteket is letörölted, amikor kérdezte.. . az integrálszámítással. . . ez lesz az érettségi tételed. . Baksa fanyalogva vette tudomásul, hogy az egyik leg- mutatósabb tételről már le is mondhat. — Nagyapa, csakugyan azt kaptad? — kérdeztem sürgetve, mert a sztori olyan érdekesnek ígérkezett, mint egy bankrablás. — Magyarból Csokonai szerelmi líráját; latinból egy Horatius- verset; történelemből Szent Istvánt és a vármegye fejlődését; németből nem kellett szóbeliznem, mert az írásbeli jó volt; görögből Plafont; fizikából?. . . már nem is emlékszem, hogy mit. . . — Maiból?. . . mondd már, mert szívrohamot kapok!. . . — A nehezén túljutva és biztosra indulva mentem az érettségiztető bizottság asztalánál ülő tanáromhoz, aki homlokát ráncolva éppen az idegen elnökhöz fordult. Átvettem a cetlit, és a helyemre mentem olyan biztosan, mint aki országos kitüntetést fog kapni a most elhangzó matematikai előadásért. Második Einstein húzta bennem maga alá a széket. Ahogyan olvasom, megdermed az agyam. A betűk táncolva hozzák tudomásomra, hogy geometriai számítással kell meghatároznom a csonka gúla köbtartalmát. Úgy éreztem, hogy egy világ omlik össze bennem. Ez nem lehet! Hát nem erről volt szó! Már fel is kelek, és visszamegyek az elnöki asztalhoz, mutatom a tételcédulát tanáromnak, és kérdezem majdnem összeverődő térdekkel, hogy igazán geometriai számítással szerezzem-e meg matekból a jelesemet. — És?... — Gondolhatod, hogy mint nézett rám az öreg! Szerencse, hogy az elnök most a másik oldalán ülő tanárral váltott néhány szót. így nem is figyelt föl a szokatlan érdeklődésemre. Tanárom ültéből fölemelkedett, és előrehajolva az asztalon keresztül rábökött a tételcédulámra: „Csikasz, te marha, nem tudsz olvasni?!. . ." Fö/tápászkodtam a szőnyegről, és a fotelban mélázó öregapámhoz léptem. — Jó fej voltál már akkor.. . Az övön aluli ütést is kivédted. . . Kefére vágott sorté je alatt ráncba szalad homlokán a tekintély, de azért jólesik neki, hogy a vállát én, az unoka, megveregetem. o*o*o*o*o«o*o*o*o*o*o*o«o*o»o«o*o»o
