A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
512 úgy nézek az ezredes úr szemébe, mint egy tigris . . . mintt egggy tiggrriss! Elégedetten veszi tudomásul, hogy az újoncképzés nem volt fölösleges. Rábök a lexikonra, mintha avval a 15 éve folyó újoncképzés teljes magyarázatát adná: — A csonka gúla köbtartalma... még csak utalás sincs benne... Micsoda mulasztás!. . . Kinéz az ablakon, mintha a kopasz hársfa ágaitól és a fázós novemberi széltől kérne választ. Most csalódottan becsapja a lexikont, és vezényel: — Ülj le! Pihenj! Előtte ülök a szőnyegen, és várom a katonabakancsban érkező tündérmesét. — Tudod te, hogy mi a csonka gúla? — A Kheopsz-piramis rituális műtét után . . . — Országos trulla! Geometriai tudásomnak ez a minősítése jelzi, hogy két húgom is hazaérkezett, és ezért anyánk ismételten kifejezett óhajának megfelelve nagyapám a gyerekek előtt nem használhatja a kaszárnyaszótárt. Előttem persze használhatná, egyrészt mert nem vagyok már gyerek, másrészt mert én színesebb képeket is tudok használni adott helyzetekben. Ül a fotelban, és nézi az őszi égen masírozó felhőket. — Ez volt az érettségi tételem. A csonka gúla köbtartalma. A hetedikben tanultuk, mintha itt nálatok a tizenkettedikben lenne. Tanárunk május elején bejelentette, hogy mindenkinek az egész év anyagából „relációznia" kell. Délután az üres osztályteremben egyenként mentünk be hozzá, drukkolva és reménykedve. A fölöttünk járóktól tudtuk, hogy csak két tételt kérdez, és — ami a legfontosabb — aztán a kérdezett két tétel közül az egyiket szánja érettségi tételnek. Még ki sem mondta egészen a tétel címét, én máris daráltam, hogy a csonka gúla köbtartalmát geometriai és integrálszámítással lehet meghatározni. Derék öregember volt a tanárunk, afféle nyugdíjazott igazgató valahonnan Bácskából. A szemüvege fölül figyelte, ho- gyen írom a képleteket, rajzolom az átlókat, betűzöm a csonka gúla éleit. Amikor már az utolsó egyenlet is a táblán volt, törölni kezdtem a felső sorokat. A geometriai számítás fele eltűnt, amikor rácsapott az asztalra. Azt hittem, hogy frászt kapok, és egészen az érettségiig köll majd reszketnem. „Csikasz, magának, ha piramist kellene építenie
