A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
511 Orbán Miklós CSIKASZ MEG A CSONKA GÚLA A matek kínjait kellene szenvednem, ha volna bennem becsület és főként érdeklődés aziránt, hogy felhőkarcolóinkat a szinusz meg a koszinusz tartja lábon, és az ú'rkomp boldog visszatérésének útját a tangenstétel nélkül nem lehetett volna kiszámítani. Szóval csak ülök a négy példa előtt, és egészen máshol jár az eszem. Például azon, hogy mikor nyílik meg az ürkadétok tábora, ahol a reggeli ébresztőt a Marson fújják, az ebédre csajkával a Vénuszon sorakoznak, és a takarodó kürtszava az Uránusz éjszakájában szólal meg. Ülök elmerengve, és közben hallom, hogy ősöregem mint nyi- togatja a könyvszekrény ajtaját fönt is meg lent is, tolja jobbról balra és balról jobbra az üveget. Furcsa, hogy valakit ennyire érdekeljen a Révai Nagy Lexikonénak húsz kötete. Hallom nagyapám morfondírozó hangját, hogy „Hm, nahát, még mit nem, no de érdekes, szinte már el is felejtettem. . és így tovább. Tudom, hogy rövidesen kezdődik a vizsga. Mert nekem kívülről illene tudnom mindazt, amit a Révai Nagy Lexikona ősöregem ősöregeiről, azok falujáról, várairól, csatáiról, sőt nyugati kalandozásairól is lépten-nyomon közöl. Ha nem lennék olyan buggyant, most Zaka Pistánál hallgatnám lemezeit. Megvan neki a Paradicsom együttes legújabb tekerése. Azt mondja Zaka, hogy tiszta eretnek muzsika, mert fülbemászó, szívdöglesztő és minden. Biztos országos sláger lesz minden számából. — Pítör! - recseg át a szomszédból nagyapámnak még majdnem fiatalos vezényszava. Mert ő velem csak vezényszavak formájában társalog. Igaz, némi angol fonetikában. Ezért, hogy lendületbe hozzam aggastyán jóakarómat, visszafuvolázom: — Yes! Erre ő: — Hogy mondod? Ezt nem értem. Feleld: Parancs! Erre én: — Ezredes úr, Pítör honvéd alázatosan jelentem, parancsára megjelentem! Végignéz rajtam, és nekem tetszik a színpad. Anélkül, hogy szólna, magamtól hadarom: — Mellet ki, hasat be, tenyér a nadrágvarráson, fejet föl, és
