A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11-12. szám

490

unok és belefáradok a hosszas, bizonytalan várakozásba, amikor elnyom az álom, akkor is elegendő tartalékolajjal kell rendelkeznem és készen állnom. A váratlanul érkező Vőlegényt a legsötétebb éjszakában is égő lámpák fény tengere fogadja majd; számomra minden attól a pillanattól, attól a készenléttől függ.

Urunk, nyisd meg előttünk a mennyország ajtaját! őrizz meg minket ébernek szolgálatodban! Adj nekünk bölcsességet, mert utánad szomjazunk! Hisszük, hogy meghaltál és feltámadtál, és így veled együtt örökre élhetünk.

November 18. - ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP

ÁLLAPOTBELI KÖTELESSÉGEK

(L) 1. Tesszalonikai levél 5,1-6: „Nehogy az Ur napja tolvaj módjára meglepjen titeket! ”

Amint ma vannak, úgy már a őskereszténységben is voltak emberek, akik ebben a szellemben élték napjaikat: „Most biztonságban vagyunk, és nem lehet semmi bajunk.” Másokat viszont állandó rettegésben tartott az a gondolat, hogy Krisztus világvégi eljövetele bármelyik pillanatban rájuk szakadhat. — Mind a két magatartás keresztényiden és veszélyes végletet képvisel. Szt. Pál hangsúlyozza, hogy „az tJr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj”, a hamis biztonságban élőkre úgy szakad rá, „mint a fájdalom a várandós asszonyra, és nincs számukra menekvés”. De ha valaki Krisztus világosságában él, „a nappal fia, nem pedig a sötétségé és az éjszakáé”, az derűs nyugalommal várhatja az Úr napját.

,,Ne aludjunk, hanem legyünk éberek és józanok!’’ (Szentlecke.) ,,Lehet, hogy az utolsó ítélet napja holnap virradránk. Akkor egy jobb jövőért szívesen letesszük majd a munkát — de nem előbb.” (Dietrich Bonhoeffer.)

(O) Példabeszédek 31,10-13.19-20.30-31: A hűség, a szorgalmas munka és az istenfélelem teszi az asszonyt igazán értékessé.

A Példabeszédek könyvének utolsó szakasza 22 versből áll; egymást követő versei a héber ábécé egymást követő 22 betűjével kezdődnek („arany alfa- bétum”). Hősnője a derék, istenfélő családanya - az ószövetségi késői elit, a meglehetősen jómódú városi polgárság képviselője.

Eszményi asszony az, aki a munkában bontakozik ki, akinek sokoldalú ügyessége, hatékonysága, jószívűsége igazi isteni ajándék (sokkal külömb, mint a kétes értékű testi szépség), akinek hűsége merő ellentétben áll mások házasságtörő életével. Több mint 2000 évvel ezelőtt ez az asszony a férfitársadalommal szemben még bizonyos alárendelt helyzetben van; élete a ház falai között zajlik le, lévén a közélet a férfiaknak fenntartva. De (más ókori kultúrákkal ellentétben) nincs társadalmi és szellemi rabságra ítélve; a közéletben is nagy elismeréssel