A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
485 majd megvalósítani azt, amiről a zsoltáros beszélt: „minden földek, Istent dicsérjétek". Persze a magatok módján, a magatok természetének megfelelően. Derűvel, bizalommal és megfontolt okossággal kell ehhez a kérdéshez hozzányúlni. Ilyen irányban komoly tanulmányokat is folytatnak a kérdésről. Minden nagy forradalmi újítás, változás veszélyt is rejt magában. Tudják ezt a püspökök, tudja a Szentatya is. De azért nem szabad megtorpanni, s mi — az imaapostolság óriási tábora — imáinkkal segítünk ebbe bele, hogy a fejlődés igazi fejlődés legyen, a haladás tényleg igazi jövőt készítsen elő, és az inkulturáció, a beleépülés az afrikai kultúrába sikeres legyen. Hisz a megváltás mindenkié, és Isten mindenkit gyermekeként szeret. Ha rendszabályokat kell hozni, ha valahol vissza kell metszeni túllépéseket, túlkapásokat, imádkozzunk, hogy ne öntsék ki a fürdővízzel együtt a gyermeket is. Mint ahogy századokra visszavetették a keleti nagy népek megtérését is, mikor a legnagyobb missziósok előrelátó — századokkal előrelátó — okos magatartását elgáncsolták. A kínai rítusvita intés és figyelmeztetés. Okosan, elővigyázatosan kell mennünk. De hinnünk kell, hogy „az Isten Lelke ott fúj, ahol akar." És a jövőt senki sem látja pontosan. A jövő munkálásába beleélIni a kegyelem fényénél és erejénél, ez ma az Egyház feladata. A tét nagyon nagy, s Afrikában az iszlám is óriási missziós tevékenységet fejt ki. Bizonyos erkölcsi felfogások engedménye miatt az iszlámot könnyebben fölveszik. Pedig — a ki tudja, hány száz nyelvet beszélő törzsek kölcsönös, évszázados gyűlöletétől megosztott, széttagolt — Afrika az Egyházában találhatná meg (a keresztény hit „katolikus", mindenkit összefogó jellegében) saját békéjének, jövőjének, az összefogó szeretetnek eszközét. Az Egyház, mint ahogy egy másik havi szándékunkban imádkoztunk, valójában az egység, a megbékélés és a szeretet hatékony jele lehet Afrika népeinek életében. Ha az inkulturáció, az afrikai egyház afrikaivá tétele sikerül. Tűz Tamás A REQUIEM HARMÓNIÁJA Test nélkül is: mert nincs már láb és mozdulat. Szem nélkül is: a fény már összetört pohárba csordul, nem jut belőle annak, aki árva. A szók a száj medrében várják sorsukat.
